Sárgatúró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sárgatúró egy erősen valláshoz kapcsolódó, húsvéti étel. Főként a görög katolikus vidékeken ismert, többek között a Hajdúságban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ezeken a vidékeken annyira elterjedt, hogy akár a római katolikus vallásúak is elkészítették (és készítik a mai napig), a húsvéti vallási szokások jegyében. Több néven ismert: sárga- vagy édestúró, túrócska, illetve szláv eredetű szóval szirikk vagy szirka.

Eredete[szerkesztés]

A húsvétot megelőző nagyböjt 40 napos böjtölést lezárandó a vasárnapi asztalra már bőségesen kerülhetett étel. Ezeket az ételeket mind a római katolikusok, mind a görög katolikusok vasárnap délelőtt a templomba vitték, hogy felszenteljék. Régebben hatalmas batyukba tették az ételt és mindent elvittek a templomba, hogy megszentelhessék, majd csak egy-egy darabot vágtak a kenyérből vagy kalácsból, a sonkából és a sárgatúróból is. A jellegzetes húsvéti kalácsot pászkának is hívták, innen a ’’’pászkaszentelés’’’ összefoglaló név, amely később minden húsvéti étel szentelésére vonatkozott. A sárgatúró eredetileg a görög katolikusok étke, de azokon a vidékeken a római katolikusok is ismerik, és szívesen készítik, de csak húsvétkor. Ez adja az étel ünnepélyes jellegét.

Hagyományok[szerkesztés]

A pászkaszentelést a vasárnapi húsvéti mise után tartották, illetve vannak olyan települések, ahol a mai napig él ez a szokás. Az ételeket egy csak ilyenkor használatos kosárban viszik az asszonyok a templomba, ünnepi terítővel letakarva – amely szintén csak e nevezetes alkalomra van. A szent mise végén leveszik a terítőt az ételekről, hogy megszentelhesse azokat a pap. A kosárban nagy valószínűséggel kalács, sonka, kolbász, só, tojás és sárgatúró van, sőt manapság még sütemények is. A kalács Krisztus kenyérré változtatott testének jelképe, így ez a legfontosabb mindközül. A sárgatúró akár 30 db tojásból is készítheti egy-egy család, így adva meg a tiszteletet az ünnep iránt. Ehhez a mennyiségű tojáshoz 3 liter tejet is elhasználnak, a forró tejhez adják majd cukorral ízesítik és addig kevergetik, amíg túró állagú nem lesz. A végén egy kendőben csepegtetik le. Ezt a lecsepegtetett levét felfogják egy edényben és húsvét reggelén megisszák. Magát a sárgatúrót a sonkához és a kalácshoz fogyasztják. [Kisfalusi, 1995]

Hiedelmek[szerkesztés]

Bár ezek a hiedelmek nem a sárgatúróhoz kapcsolódnak, de érdekességek a felszentelt pákáról. Néhány településen, például Filekházán megkerülték a megszentelt kosárral a házat, így üldözték el a gonoszt és a rossz dolgokat. Az első világháború előtt csak a megszentelt ételeket fogyasztották, utána húsvéthétfőn már húslevest illetve tormaleveles töltött káposztát is fogyasztottak. A megszentelt sonka csontját is megtartották, és hasonló tulajdonságokkal ruházták fel, mint a szentelt barkát. Azaz rossz idő esetén megvédte őket a villámlástól és gyógyhatást tulajdonítottak neki. [Petercsák, 1985]

A sárgatúró receptje[szerkesztés]

Elkészítési ideje; 1 óra
+ a lecsepegtetés ideje.

Hozzávalók:

  • 1 l tej
  • 10 db tojás
  • kristálycukor ízlés szerint (kb. 3-4 ek)
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csipet só

Elkészítés:

1. Kiöblítünk egy nagyobb, vastagabb aljú lábast hideg vízzel és így öntjük bele a tejet, hogy ne égjen le a forralás során.
2. Felforraljuk és beletesszük a cukrot és a sót.
3. A tojásokat beleütjük egy tálba, és villával összekavarjuk.
4. Hozzáadjuk a felforrt tejhez, és takarék lángon főzzük addig, amíg a tej vízszerűvé változik és a tojások túrószerűvé állnak össze. Érdemes egy egyenes szélű, fémlapáttal vagy spatulával kevergetni fakanál helyett, így nem fog leégni.
5. Vászonruhába, vagy függönyanyagba rakjuk, gömbalakot formálunk belőle. Az anyagot összekötjük, és így szűrjük le a levét, fellógatjuk és hagyjuk kicsepegni a maradékot is.
6. Tálalásig hűtőben tároljuk.

Ezt az ételt általában egy évben csak egyszer, húsvétkor fogyasztják, és a család apraja-nagyja szereti, van ahol 40 db tojásból készítik, akkor 4 liter tej kell hozzá. Van, aki mazsolával szereti, van, aki anélkül – hagyományosan azzal készül -, lehet édesre és kevésbé édesre is készíteni, ízlés dolga.

Források[szerkesztés]

  • Kisfalusi János: Ünnepi szokások a Keleti Egyházban. Magánkiadás, 1995
  • Petercsák Tivadar: Népszokások Filkeházán. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének Kiadványa, Debrecen, 1985

További információk[szerkesztés]