Ruth Benedict

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ruth Benedict
Ruth Benedict.jpg
Született Ruth Fulton
1887. június 5.[1][2][3][4]
New York[5]
Elhunyt 1948. szeptember 17. (61 évesen)[6][3]
New York
Álneve Anne Singleton
Állampolgársága amerikai
Házastársa Stanley Rossiter Benedict (1914–)[6]
Foglalkozása antropológus
Iskolái
Kitüntetései National Women's Hall of Fame (2005)[7]
Halál okaszívinfarktus

Ruth Fulton Benedict (1887. június 5.1948. szeptember 17.) - amerikai antropológus és néprajzkutató.

Életrajza és munkássága[szerkesztés]

Kutatásai és teóriái nagy hatással voltak a kulturális antropológiára, legfőképpen a kultúra és a személyiség területére. Benedict 1909-ben diplomázott a Vassar Egyetemen, majd Európában élt pár évig. Később Kaliforniában telepedett le, ahol egy leányiskolában tanított. 1914-ben visszatért New Yorkba. Évekig hiába keresett magának hivatást. 1919-ben beiratkozott a New School for Social Research iskolába, ahol Elsie Clews Parsons és Alexander Goldenweiser hatására antropológiát kezdett el tanulni. Benedict egy igen erős humanista háttér felől közelítette meg az antropológiát, majd az 1920-as években egyre inkább elmélyült ebben a területben. Az 1930-as évek elejéig álnéven (Anne Singleton) írt költeményeket. Benedict úgy gondolt a kultúrára, mint egy intellektuális, vallási és esztétikus elemek egészére. A doktori diplomáját 1923-ban szerezte meg, melyben a dél-amerikai indiánok átható témáiról írt. 1924-ben elkezdett tanítani Columbia Egyetemen.

Benedict első könyve, a Cochiti Indiánok Meséje (1931) és a két kötetes Zuny Mitológia (1935) egy 11 éves kutatáson alapult, amely az őslakos amerikaiak vallását és néprajzát kutatta, legfőképpen a pueblo, apacs és észak-amerikai Serrano indiánokét. Benedictnek nagy szerepe volt az antropológia történetében, hogy összehasonlította a Zuni, Dobu és Kwakiutl kultúrákat. Azt vallja, hogy a személyiség az, ami az egyént a kultúrán belül meghatározza.

Hat évvel később kiadta a Faj: Tudomány és Politika című tanulmányát, melyben a rasszista teóriát cáfolja meg. 1925–1945-ig az Amerikai Néprajz című folyóiratot szerkesztette. 1943 és 1945 között Benedict tanácsadó volt a háború alatt, mely az elfoglalt és ellenséges területeken lévő emberekkel foglakozott. Benedict erősen érdeklődött a japán kultúra iránt is, melyet a The Chrysanthemum and the Sword (Krizantém és kard) c. könyvében fejtett ki a legjobban, amelyben a japán kultúráról és annak mintájáról ír.

1946-ban visszatért Columbia Egyetemre, és 1947-ben ő lett az elnöke az Amerikai Antropológiai Egyesületnek. Akkora már az egyik legismertebb és legkiemelkedőbb antropológus lett az Egyesült Államokban. Benedict 1948-ban az egyik legnevesebb professzor lett Columbia Egyetemen, és azon a nyáron elkezdte az ő legátfogóbb és legszéleskörűbb kutatását a korabeli ázsiai és európai kultúráról. Később visszatért Európába, ahol megbetegedett és meghalt.

Főbb művei[szerkesztés]

Krizantém és kard (1946)[szerkesztés]

1946-os tanulmány a Japánokról, mely megjelent magyar nyelven is. A könyvnek nagy szerepe volt a japán kultúráról való amerikai közgondolkodás megreformálásban. A könyv szintén hatással volt a japánok önmagukról lévő elképzeléseiről. A könyvet lefordították japán nyelvre 1948-ban, és sikerkönyv lett.

Ez a mű a kulturális antropológia egyik legnagyobb hatással bíró alkotása. Szórakoztató és izgalmas formában mutatja be a japán politikát, vallást, gazdasági életet, sőt bepillanthatunk a japán emberek hétköznapi életébe, etikettjeikbe, szexuális és házassági pillanataikba, gésák és az örömlányok világába is. Habár az elmúlt években rengeteget változott ez az ország, nagyon sok állítása az írónak a mai napig helytálló.

A kultúra mintái (1934)[szerkesztés]

Ezt a művét Benedictnek 14 nyelvre fordították le, és évekig különböző kiadásai jelentek meg az antropológiai kurzusokon különböző Amerikai egyetemeken. Benedict úgy tartotta, hogy minden egyes kultúra csak néhány jellemvonásból választ, s majd ezek válnak a társadalmak vezető személyiségjegyeivé, amely megmutatja, hogy miért élnek abban a kultúrában amiben. Ezek a jellemvonások kölcsönösen egymástól függnek és ők adják ki az adott kultúra egyéni formáját.

Benedict A kultúra mintái című művében kifejezi, hogy hisz a kulturális relativizmusban. Meg szerette volna mutatni, hogy minden egyes kultúrának megvannak a saját morális jellemzői, amelyeket csak úgy érthetünk meg, ha a kultúrát, mint egészet vizsgáljuk. Azt vallja, hogy nem megfelelő az, ha lenézünk egy kultúrát a szokásai, értékei, öltözködése miatt. Például az adott népviseletnek jelentése és fontossága van az ott élők számára, emiatt nem szabad senkit sem elutasítani vagy banálissá tenni. (ford.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. The Feminist Companion to Literature in English, 80
  6. a b The Biographical Dictionary of Women in Science, 113, 1
  7. https://www.womenofthehall.org/inductee/ruth-fulton-benedict/

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]