Rue Visconti
| Rue Visconti | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Franciaország |
| Település |
|
| Létrejötte | 1540 |
| Névadó | Louis Tullius Visconti |
| Földrajzi adatok | |
| Hossza | 0,176 km |
| Elhelyezkedése | |
 Rue Visconti
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 51′ 21″, k. h. 2° 20′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 21″, k. h. 2° 20′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rue Visconti témájú médiaállományokat. | |
A Rue Visconti Párizs 6. kerületének egyik utcája, amelynek története a 16. századig nyúlik vissza.
Története[szerkesztés]
A Rue Visconti 176 méter hosszú, átlagos szélessége alig három méter, ezzel a francia főváros egyik legkeskenyebb utcája. A páratlan oldalon a 25-ös, a pároson a 26-os a legnagyobb szám. A Rue Visconti a Rue Bonaparte és a Rue de Seine között húzódik. Korábban Rue des Marais volt a neve. Mai névadója Louis Visconti olasz származású francia építész és dizájner volt, akinek talán leghíresebb alkotása I. Napóleon francia császár szarkofágja, amely az Invalidusok házának kupolája alatt áll.[1]
Az évszázadok során számos híres lakója volt az utcának, köztük Honoré de Balzac, Eugène Delacroix, Adrienne Lecouvreur, a 18. századi ünnepelt színésznő és Jean Racine. 1618-ban nyitották meg az utcában a Petit More (vagy Maure) kabarét, ahol visszajáró vendége, Antoine Girard de Saint-Amant költő 1661-ben elhunyt.[1]
1962. június 27-én Christo és Jeanne-Claude egy nagyjából 4x3 méteres barikádot épített olajoshordókból az egyirányú utcában, az 1-es és a 2-es szám között, teljesen lezárva így a forgalmat, ami fennakadást okozott a Szajna bal partjának közlekedésében. A Vasfüggöny című installációt az előző évben emelt berlini fal és az algériai háború elleni tiltakozásokon épített utcai akadályok inspirálták.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Christo and Jeanne-Claude: Wall of Oil Barrels – The Iron Curtain. Christoandjeanne-claude.net. Hozzáférés ideje: 2023. szeptember 24.
