Rubídium-oxalát
| rubídium-oxalát | |
| |
| rubídiumion | |
| |
| oxalátion | |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 7243-75-6 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Rb2C2O4 |
| Moláris tömeg | * 258.97 g·mol−1 (vízmentes)
|
| Megjelenés | színtelen, fakó kristályok |
| Sűrűség | 2,76 g·cm−3[1](monohidrát) |
| Olvadáspont | bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | oldódik |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nincs adat |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-oxalát az oxálsav rubídiumsója, képlete Rb2C2O4.
Előállítása
[szerkesztés]Rubídium-karbonát és oxálsav reakciójával állítható elő:[2]
Rubídium-formiát hőbomlása során is rubídium-oxalát képződik:
Tulajdonságai
[szerkesztés]A rubídium-oxalát monohidrátként kristályosodik, kristályszerkezete monoklin,[1] és izomorf a kálium-oxalát monohidráttal.[3] A vízmentes rubídium-oxalátnak szobahőmérsékleten két különböző változata létezik: az egyik a cézium-oxaláttal izotip monoklin kristályokat alkot, a másik rombos forma a kálium-oxaláttal izotip.[4] A frissen előállított vízmentes rubídium-oxalát főként monoklin fázisú, de utána lassan, visszafordíthatatlanul a rombos formává alakul át.[5] 2004-ben további két, magas hőmérsékleten létező rubídium-oxalát fázist fedeztek fel.[6]
A rubídium-oxalát különböző kristályszerkezeteinek adatai:
| Fázis | Kristályszerkezet | Tércsoport | a az Å-ban | b az Å-ban | c az Å-ban | β | Z |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Alfa[4] | monoklin | P21/c | 6,328 | 10,455 | 8,217 | 98,016° | 4 |
| Béta[4] | rombos | Pbam | 11,288 | 6,295 | 3,622 | — | 2 |
| Monohidrát[7] | monoklin | C2/c | 9,617 | 6,353 | 11,010 | 109,46° | 4 |
A kristályos rubídium-oxalát standard entalpiája 1325,0 ± 8,1 kJ/mol.[8]
Termikus bomlásakor előbb szén-monoxidra és rubídium-karbonátra bomlik, majd szén-dioxidra és rubídium-oxidra majd 507 - 527 °C között rubídiumra és oxigénre:[5][9]
Savanyú sója, a rubídium-hidrogénoxalát (RbH(COO)2) monoklin kristályszerkezetű,[10] izomorf a vele analóg kálium vegyülettel.[11] Létezik egy RbH3(COO)2 összetételű savanyú rubídium-tetraoxalát só is, mely dihidrátként kristályosodik, sűrűsége 18 °C-on 2,125 g/cm−3, oldhatósága vízben 21 °C-on 21 g/l.[12]
Hidrogén-peroxidos oldatát bepárolva a levegőn viszonylag stabil, monoklin rubídium-oxalát monoperhidrátot –(COO)2Rb2·H2O2 – alkot.[13]
Hidrogén-fluoriddal reagálva komplexet alkot:[14]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumoxalat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ E. Giglio, S. Loreti, N. V. Pavel: "EXAFS: A New Approach to the Structure of Micellar Aggregates" in J. Phys. Chem., 1988, 92, S. 2858-2862. doi:10.1021/j100321a032
- ↑ Björn Pedersen: "The Equilibrium Hydrogen-Hydrogen Distances in the Water Molecules in Potassium and Rubidium Oxalate Monohydrates" in Acta Cryst., 1966, 20, S. 412ff. doi:10.1107/S0365110X66000951
- ↑ a b c R. E. Dinnebier, S. Vensky, M. Panthöfer, M. Jansen: "Crystal and molecular structures of alkali oxalates: first proof of a staggered oxalate anion in the solid state." in Inorg. Chem, 2003, 42(5), S. 1499-1507. PMID 12611516.
- ↑ a b Dissertation: "Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs", Sascha Vensky, Universität Stuttgart, 2004. S. 117ff. PDF
- ↑ Robert E. Dinnebier – Sascha Vensky – Martin Jansen–Jonathan C. Hanson: Crystal Structures and Topological Aspects of the High‐Temperature Phases and Decomposition Products of the Alkali‐Metal Oxalates M2[C2O4] (M=K, Rb, Cs). 11 (angolul) 2005. 1119–1129. o. = Chemistry - A European Journal, 4. doi:10.1002/chem.200400616
- ↑ Takuya Echigo – Mitsuyoshi Kimata: The common role of water molecule and lone electron pair as a bond-valence mediator in oxalate complexes: the crystal structures of Rb2(C2O4) · H2O and Tl2(C2O4. 221 (angolul) 2006. 762–769. o. = Zeitschrift für Kristallographie, 12. doi:10.1524/zkri.2006.221.12.762
- ↑ Y. Masuda, H. Miyamoto, Y. Kaneko, K. Hirosawa: "The standard molar enthalpies of formation of crystalline rubidium and cesium oxalates" in J. Chem. Thermodynamics, 1985, 17(2), S. 159-164. doi:10.1016/0021-9614(85)90068-0
- ↑ T. Meisel, Z. Halmos, K. Seybold, E. Pungor: "The thermal decomposition of alkali metal formates" in Journal of Thermal Analysis and Calorimetry 1975, 7(1). S. 73-80. doi:10.1007/BF01911627
- ↑ H. Watts: "A dictionary of chemistry and the allied branches of other sciences", Band 4, Verlag Longmans, Green and Co., 1866, S. 264. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ J. Piccard: "Beitrag zur Kenntniss der Rubidiumverbindungen" in Journal für Praktische Chemie 1862, 86(1), S. 449-460. doi:10.1002/prac.18620860163 Volltext
- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435. Volltext
- ↑ B. F. Pedersen: "The Crystal Structure of Potassium and Rubidium Oxalate Monoperhydrates, K2C2O4.H2O2 and Rb2C2O4.H2O2" in Acta Chem. Scand. 1967, 21, S. 779-790. doi:10.3891/acta.chem.scand.21-0779
- ↑ R. F. Weinland, W. Stille: "Ueber die Anlagerung von Krystallfluorwasserstoff an Oxalate und an Ammoniumtartrat" in Justus Liebigs Annalen der Chemie 1903, 328(2), S. 149-153. doi:10.1002/jlac.19033280205