Rubídium-karbonát
| rubídium-karbonát | |
| rubídiumion | |
| karbonátion | |
2 dimenziós szerkezet | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 11431 |
| ChemSpider | 10950 |
| EINECS-szám | 209-530-9 |
| RTECS szám | FG0650000 |
| InChIKey | WPFGFHJALYCVMO-UHFFFAOYSA-L |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Rb2CO3 |
| Moláris tömeg | 230,945 g·mol−1 |
| Megjelenés | fehér por, nagyon higroszkópos |
| Sűrűség | 3,55 g·cm−3[1] |
| Olvadáspont | 837 °C[2] |
| Forráspont | 900 °C (bomlik) |
| Oldhatóság (vízben) | * nagyon jól oldódik (4500 g·l−1 oldódik 20 °C-on)[3] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincs listázva |
| Főbb veszélyek | irritáló |
| R mondatok | R36/37/38 |
| S mondatok | S26 S37/39 |
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| LD50 | 2630 mg·kg−1 (patkány, szájon át)[3] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Azonos anion | lítium-karbonát nátrium-karbonát kálium-karbonát cézium-karbonát |
| Rokon vegyületek | rubídium-hidrogén-karbonát |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:[5]
Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:
A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.
Tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.[6]
100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.[7]
Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1.[8]
900 °C felett disszociálódik:[9]
Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogén-karbonát keletkezik:[10]
Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:[11]
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.[12]
Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál,[13] földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.[14]
Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.[4]
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumcarbonat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
- 1 2 A 584-09-8 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- 1 2 K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext
- ↑ "1911encyclopedia.com". 2007. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 4.
- ↑ Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
- ↑ Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
- ↑ Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben), DOI: 10.1002/ange.19660780727.
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
- ↑ J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ "Canada Patents". 2011. július 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 4.
- ↑ "Rubidium and Rubidium Compounds". 2013. december 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 22.
- ↑ Rubidium carbonate (micronmetals)