Ugrás a tartalomhoz

Rubídium-karbonát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
rubídium-karbonát
rubídiumion
karbonátion

2 dimenziós
szerkezet
Kémiai azonosítók
PubChem11431
ChemSpider10950
EINECS-szám209-530-9
RTECS számFG0650000
InChIKeyWPFGFHJALYCVMO-UHFFFAOYSA-L
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletRb2CO3
Moláris tömeg230,945 g·mol−1
Megjelenésfehér por, nagyon higroszkópos
Sűrűség3,55 g·cm−3[1]
Olvadáspont837 °C[2]
Forráspont900 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben)* nagyon jól oldódik (4500 g·l−1 oldódik 20 °C-on)[3]
Veszélyek
EU osztályozásnincs listázva
Főbb veszélyekirritáló
R mondatokR36/37/38
S mondatokS26 S37/39
Lobbanáspontnem gyúlékony
LD502630 mg·kg−1 (patkány, szájon át)[3]
Rokon vegyületek
Azonos kationrubídium-oxid
rubídium-hidroxid
Azonos anionlítium-karbonát
nátrium-karbonát
kálium-karbonát
cézium-karbonát
Rokon vegyületekrubídium-hidrogén-karbonát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.

Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:[5]

Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:

A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.

A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.[6]

100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.[7]

Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1.[8]

900 °C felett disszociálódik:[9]

Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogén-karbonát keletkezik:[10]

Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:[11]

Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.[12]

Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál,[13] földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.[14]

Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.[4]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumcarbonat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  2. ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
  3. 1 2 A 584-09-8 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
  4. 1 2 K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext
  5. ↑ "1911encyclopedia.com". 2007. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 4.
  6. ↑ Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
  7. ↑ Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
  8. ↑ Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben), DOI: 10.1002/ange.19660780727.
  9. ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  10. ↑ R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
  11. ↑ J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  12. ↑ "Canada Patents". 2011. július 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 4.
  13. ↑ "Rubidium and Rubidium Compounds". 2013. december 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 22.
  14. ↑ Rubidium carbonate (micronmetals)