Rosty István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barkóczi Rosty István
Született 1817. június 10.
Székesfehérvár,
Elhunyt 1869. október 25. (52 évesen)
Székesfehérvár,
Nemzetisége magyar
Házastársa nőtlen
Foglalkozása 1848-as honvéd alezredes, főszolgabíró

Barkóczi Rosty István Miklós (Székesfehérvár, 1817. június 10.- Székesfehérvár, 1869. október 25.), 1848-as honvéd alezredes, Fejér megye főszolgabírája, borász, birtokos.[1][2]

Élete[szerkesztés]

Az eredetileg Vas vármegyei római katolikus nemesi származású barkóczi Rosty család sarja. Apja, a székesfehérvári lakó barkóczi Rosty Zsigmond (1784-1858), földbirtokos,[3] anyja, Kiszling Janka (1792-1866) úrnő volt.[4] Apai nagyszülei barkóczi Rosty Ferenc (1748-1828) és Anna O'Beirne (1757-1810) úrnő voltak. Fivére, hadenbergi barkóczi Rosty Zsigmond (1811-1875),[5] 1848-as honvéd tűzérhadnagy vitte tovább a családot.

Rosty István fiatal korában hadfi volt: 1833 és 1837 között a 19. gyalogezredben szolgált. 1848 szeptemberétől a Zrínyi önkéntes csapat századosa volt, majd részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Október 13-án százados volt a csapatból alakult 35. Zrínyi honvédzászlóaljnál, a drávai hadtestben. Közreműködött bonyhádi Perczel Mór tábornok délnyugat-dunántúli hadműveleteiben. December 30.án alakulata a móri csatában súlyos veszteséget szenvedett, újjáalakítása Balmazújvároson folyt 1849. január és március között. Májusban 13.-án őrnagy és osztályparancsnok az 1. vadászezrednél a felső-magyarországi (IX.) hadtestben. Július 13.-án a Közép-Tiszai hadsereg egyik dandárának parancsnoka lett. A szabadságharc végén török földre menekült. 1853. amnesztiával hazatért és a birtokán gazdálkodott. 1861. Fejér megye főszolgabírájává választják.[6]

1869. október 25.-én hunyt el nőtlen.

Jegyzetek[szerkesztés]