Roskildei béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A roskildei békét 1658. február 26-án írták alá Roskilde dán városban, miután X. Károly Gusztáv svéd király 1658. február 11-én elfoglalta Sjælland szigetét. A béke érdekében III. Frigyes, Dánia–Norvégia királya kénytelen volt feláldozni országa területének majdnem a felét. Át kellett adnia Károly Gusztávnak a teljes Skånelandot, azaz Hallandot, Blekingét, Skånét és Bornholm szigetét, valamint Trondheim és Bohuslän norvég tartományokat.

Dánia területvesztései, 1645-1660 1. Dánia 2. Norvégia 3. Svédország 4. Trondheim (1658-60 között Svédországé) 5. Härjedalen (1645-től Svédországé) 6. Jämtland (1645-től Svédországé) 7. Bohuslän (1658-tól Svédországé) 8. Halland (1645-től Svédországé) 9. Skåne (1658-tól Svédországé) 10. Blekinge (1658-tól Svédországé) 11. Bornholm (1658-60 között Svédországé) 12. Gotland (1645-től Svédországé) 13. Ösel (1645-től Svédországé)[1]

Ez a béke nem volt elég a svéd királynak. Nem hallgatott tanácsadóira, és másodszor is megtámadta Dánia–Norvégiát. Koppenhága sikeres védelme és Trondheim visszafoglalása után megszületett 1660-ban a koppenhágai béke, amely visszaadta Trondheimet Norvégiának és Bornholm szigetét Dániának.

A roskildei békét a taastrupi szerződés előzte meg 1658. február 18-án.

Források[szerkesztés]

  1. Képes György: Dánia alkotmánytörténete a 13. századtól napjainkig. Gondolat Kiadó, Bp. 2009. 46. o.