Roméo Dallaire

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Roméo Dallaire
Darfur-Rally 019.jpg
Született 1946. június 25. (72 éves)[1]
Denekamp
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • önéletrajzíró
  • író
  • katona
Tisztség Member of the Senate of Canada (2005. március 25. – 2014. június 17.)
Iskolái Royal Military College of Canada
Kitüntetései
  • Officer of the Legion of Merit
  • Kanada Rend tisztje
  • Freedom Award
  • legionnaire of Legion of Merit
  • Grand Officer of the National Order of Quebec (2005)[2]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Roméo Dallaire témájú médiaállományokat.

Roméo Dallaire (Denekamp, Hollandia, 1946. június 25. –) író, nyugalmazott szenátor és kanadai tábornok. A ruandai 1994-es népirtáskor jelenlévő ENSZ-békefenntartók, az UNAMIR parancsnokaként, 275 katonával volt kénytelen maradni a polgárháborúban. Ez a szerencsétlenül sikerült akció a hutu szélsőségesek tuszik elleni népirtásának megállítását kísérelte meg.

Ő az alapítója a The Roméo Dallaire Child Soldiers Initiative-nek, ami a gyerekkatonák toborzását, kiképzését és harcba küldését szándékozott megakadályozni.[3] Ezenkívül több, népirtás elleni szervezet munkatársa.

Élete[szerkesztés]

Dallaire a hollandiai Denekampban született, Roméo Louis Dallaire kanadai származású főtörzsőrmester és Catherine Vermaessen holland származású nővér gyermekeként. Hat hónapos babaként Halifaxba, Kanadába utazott édesanyjával az SS Letitia fedélzetén 1946. december 13-án. Montréalban nőtt fel.

1963-ban jelentkezett a kanadai hadseregbe, 1970-ben diplomázott. 1971-ben kanadai útlevélért folyamodott, hogy külföldre mehessen a csapataival. Meglepetten tapasztalta, hogy bár kanadai állampolgár volt az apja, mivel Hollandiában született, nem kapta meg automatikusan a kanadai állampolgárságot, később azonban megkapta.

Ruanda[szerkesztés]

A küldetés eredetileg[szerkesztés]

Dallaire 1993 végén kapta a dandártábornoki megbízatását az UNAMIR-nál (United Nations Assistance Mission for Rwanda vagyis ENSZ Ruandai Segély Misszió). A küldetés célja az volt, hogy segítsen az arushai kiegyezés végrehajtásában. Az ENSZ megkísérelt tárgyalni a hutukkal a ruandai hadseregből, és Juvénal Habyarimanával, az akkori elnökkel valamint felkelő tuszikat képviselő Paul Kagaméval, aki jelenleg Ruanda elnöke. Amikor Dallaire megérkezett Ruandába, a feladata az volt, hogy felügyelje az arushai kiegyezés végrehajtását. Ebben az átmeneti időszakban még volt remény arra, hogy a tuszik a hutukkal megegyezésre jutnak, és mindkét fél küldhet képviselőket a megalakuló kormányba.

1994 január 22-én azonban már voltak jelei annak, hogy valami nincs rendjén. Egy francia DC–8-as repülőgép fegyverrel és lőszerrel megpakolva landolt a fővárosban, Kigaliban, amit a hutu irányítás alatt álló ruandai hadsereg számára szállítottak le. Egy informátoron keresztül Dallaire megtudta, hogy ezekkel a fegyverekkel az Interahamwe (hutu félkatonai szervezet) követett el támadásokat a tuszik ellen, miután a belgák visszavonták az erőiket. Az ENSZ-nek küldött távirata ellenére Dallaire nem kapott felhatalmazást, hogy fegyvert használjon, mert ez az ENSZ hatáskörén kívüli cselekedetnek minősült volna. Ráadásul a hutuk állítása szerint a fegyverszállítmányok rendelését már az arushai kiegyezés előtt intézték, így az ENSZ-nek nem volt joga visszatartani ezeket a szállítmányokat. A papírok szerint ezek Belgiumból, Izraelből, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Egyiptomból érkeztek. Továbbá a hutu fegyveres erők elkezdték ellenőrzés alá vetni az állampolgárok személyi igazolványait, vizsgálva, hogy ki hutu, és ki tuszi. Ezzel a későbbiekben könnyen meghatározhatták célpontjaikat.

A népirtás[szerkesztés]

Miután tíz belga katonát megcsonkítottak, és megöltek, Belgium visszarendelte erőit (Dallaire őket tartotta a legjobban képzettnek és felszereltnek). Dallaire ezek után megerősítette kontingensét pakisztáni, kanadai, ghánai, tunéziai és bangladesi katonákkal. Főként a főváros és a nagyobb városokra fókuszált, különösen azokra a területekre, ahol tudta, hogy tuszik bujkáltak. Dallaire személyzete nem egyszer a megbízólevelük segítségével mentettek tuszikat az Interahamwe katonáitól. Ezzel közel 32 ezer ember életét sikerült megmenteniük.

Könyvében a különböző nemzetiségű erőket nagyra értékelte, legnagyobbra a ghánaiakat és a tunéziaiakat tartotta. Ghána három békefenntartót vesztett.

Kötete magyar közkönyvtárban[szerkesztés]

  • Shake hands with the devil : the failure of humanity in Rwanda / Lieutenant-General Roméo Dallaire ; with Major Brent Beardsley ; [forew. by Samantha Power]. New York, N.Y.; Carroll and Graf, 2005. XXV, [3], 562 p. ill., térk. (Lelőhely: Országgyűlési Könyvtár.)[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Roméo Dallaire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.