Roméo Dallaire

Roméo Dallaire
Született	1946. június 25. (80 éves) Denekamp
Állampolgársága	kanadai
Foglalkozása	politikus önéletrajzíró író fegyveres erők tagja emberi jogi aktivista vezérőrnagy
Tisztsége	member of the Senate of Canada (2005. március 24. – 2006. január 22., Québec) member of the Senate of Canada (2006. január 23. – 2008. október 13., Québec) member of the Senate of Canada (2008. október 14. – 2011. május 1., Québec) member of the Senate of Canada (2011. május 2. – 2014. június 17., Québec)
Iskolái	Royal Military College of Canada
Kitüntetései	Lista Officer of the Legion of Merit legionnaire of Legion of Merit az Ottawai Egyetem díszdoktora honorary doctorate at the Laval University Shaughnessy Cohen Prize for Political Writing Kanada-rend tisztje (2002. október 10.) Freedom Award (2004) Governor General's Award for English-language non-fiction (Shake Hands with the Devil, 2004) Grand Officer of the National Order of Quebec (2005) Pearson Medal of Peace (2005)
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Roméo Dallaire témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Roméo Dallaire (Denekamp, Hollandia, 1946. június 25. –) író, nyugalmazott szenátor és kanadai tábornok. A ruandai 1994-es népirtáskor jelenlévő ENSZ-békefenntartók, az UNAMIR parancsnokaként, 275 katonával volt kénytelen maradni a polgárháborúban. Ez a szerencsétlenül sikerült akció a hutu szélsőségesek tuszik elleni népirtásának megállítását kísérelte meg.

Ő az alapítója a The Roméo Dallaire Child Soldiers Initiative-nek, ami a gyerekkatonák toborzását, kiképzését és harcba küldését szándékozott megakadályozni. Ezenkívül több, népirtás elleni szervezet munkatársa.

Élete

Dallaire a hollandiai Denekampban született, Roméo Louis Dallaire kanadai származású főtörzsőrmester és Catherine Vermaessen holland származású nővér gyermekeként. Hat hónapos babaként Halifaxba, Kanadába utazott édesanyjával az SS Letitia fedélzetén 1946. december 13-án. Montréalban nőtt fel.

1963-ban jelentkezett a kanadai hadseregbe, 1970-ben diplomázott. 1971-ben kanadai útlevélért folyamodott, hogy külföldre mehessen a csapataival. Meglepetten tapasztalta, hogy bár kanadai állampolgár volt az apja, mivel Hollandiában született, nem kapta meg automatikusan a kanadai állampolgárságot, később azonban megkapta.

Ruanda

A küldetés eredetileg

Dallaire 1993 végén kapta a dandártábornoki megbízatását az UNAMIR-nál (United Nations Assistance Mission for Rwanda vagyis ENSZ Ruandai Segély Misszió). A küldetés célja az volt, hogy segítsen az arushai kiegyezés végrehajtásában. Az ENSZ megkísérelt tárgyalni a hutukkal a ruandai hadseregből, és Juvénal Habyarimanával, az akkori elnökkel valamint felkelő tuszikat képviselő Paul Kagaméval, aki jelenleg Ruanda elnöke. Amikor Dallaire megérkezett Ruandába, a feladata az volt, hogy felügyelje az arushai kiegyezés végrehajtását. Ebben az átmeneti időszakban még volt remény arra, hogy a tuszik a hutukkal megegyezésre jutnak, és mindkét fél küldhet képviselőket a megalakuló kormányba.

1994. január 22-én azonban már voltak jelei annak, hogy valami nincs rendjén. Egy francia DC–8-as repülőgép fegyverrel és lőszerrel megpakolva landolt a fővárosban, Kigaliban, amit a hutu irányítás alatt álló ruandai hadsereg számára szállítottak le. Egy informátoron keresztül Dallaire megtudta, hogy ezekkel a fegyverekkel az Interahamwe (hutu félkatonai szervezet) követett el támadásokat a tuszik ellen, miután a belgák visszavonták az erőiket.

Az ENSZ-nek küldött távirata ellenére Dallaire nem kapott felhatalmazást, hogy fegyvert használjon, mert ez az ENSZ hatáskörén kívüli cselekedetnek minősült volna. Ráadásul a hutuk állítása szerint a fegyverszállítmányok rendelését már az arushai kiegyezés előtt intézték, így az ENSZ-nek nem volt joga visszatartani ezeket a szállítmányokat. A papírok szerint ezek Belgiumból, Izraelből, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Egyiptomból érkeztek. Továbbá a hutu fegyveres erők elkezdték ellenőrzés alá vetni az állampolgárok személyi igazolványait, vizsgálva, hogy ki hutu, és ki tuszi. Ezzel a későbbiekben könnyen meghatározhatták célpontjaikat.

A népirtás

Miután tíz belga katonát megöltek és megcsonkítottak, Belgium visszarendelte erőit (Dallaire őket tartotta a legjobban képzettnek és felszereltnek). Dallaire ezek után megerősítette kontingensét pakisztáni, kanadai, ghánai, tunéziai és bangladesi katonákkal. Főként a főváros és a nagyobb városokra fókuszált, különösen azokra a területekre, ahol tudta, hogy tuszik bujkáltak. Dallaire személyzete nem egyszer a megbízólevelük segítségével mentettek tuszikat az Interahamwe katonáitól. Ezzel közel 32 ezer ember életét sikerült megmenteniük.

Könyvében a különböző nemzetiségű erőket nagyra értékelte, legnagyobbra a ghánaiakat és a tunéziaiakat tartotta. Ghána három békefenntartót vesztett.

Kötete magyar közkönyvtárban

• Shake hands with the devil : the failure of humanity in Rwanda / Lieutenant-General Roméo Dallaire ; with Major Brent Beardsley ; [forew. by Samantha Power]. New York, N.Y.; Carroll and Graf, 2005. XXV, [3], 562 p. ill., térk. (Lelőhely: Országgyűlési Könyvtár)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Roméo Dallaire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.