Robotpilóta
A robotpilóta alatt általában légi jármű fedélzeti irányító rendszerét értjük, ami a pilóta által megadott paraméterekkel automatikusan vezeti a járművet. A paraméterek többnyire a magasság, sebesség és az irányszög, de fejlettebb rendszerek lehetővé teszik koordinált forduló, emelkedés vagy süllyedés végrehajtását is. Némely robotpilóta automatikus fel- és leszállásra, valamint a gép bármely helyzetből vízszintes repülési helyzetbe való visszaállítására is képes. A robotpilótával szemben fontos követelmény a megbízható működés, amit a legfontosabb szerkezeti elemek, műszerek, alkatrészek többszörös kialakításával és önellenőrző rendszer alkalmazásával érnek el. A robotpilóta alkalmazásának előfeltétele a légi járművön a giroszkóp használata, amivel a jármű háromdimenziós helyzete minden pillanatban meghatározható és folyamatosan ismert adat.
A kezdetek[szerkesztés]
1898-ban Ciolkovszkij orosz tudós javasolt egy automatikus berendezést, amivel a teljesen fémből készült, kormányozható léghajó vízszintes helyzetben való megtartását lehetett elvégezni.
1914-ben mutatták be Párizsban a robotpilótával elsőként felszerelt repülőgépet. A robotpilóta az amerikai Laurence Sperry nevéhez fűződik.
Források[szerkesztés]
- Szabó József (főszerk.): Repülési lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-05-6207-3
