Ugrás a tartalomhoz

Rioja borvidék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rioja borvidék
A borvidék közigazgatási beosztása
A borvidék közigazgatási beosztása
Adatok
Minőségbesorolási kategóriaDOC
Besorolás éve1991
OrszágSpanyolország
Régió
Vármegye
  • Araba (tartomány, Baszkföld)
  • Estella Occidental (járás, Navarra)
  • Ribera del Alto Ebro (járás, Navarra)
  • Ribera Arga-Aragón (járás, Navarra)
  • Tudela (járás, Navarra)
  • BorrégióEbro
    Éghajlatóceáni–kontinentális (átmeneti)
    Csapadék mm
    Talajösszetevőköntéstalaj
    Régió területe63 942 ha (2010)[1]
    Szőlőfajták
  • tempranillo
  • garnacha
  • viura
  • graciano,
  • mazuelo,
  • malvázia
  • chardonnay,
  • sauvignon blanc,
  • verdejo
  • Érési időszakszeptember közepe – október vége
    Borászatok száma
  • Marqués de Murrieta
  • Marqués de Riscal
  • La Bodega XdT
  • Bodegas Sonsierra
  • Bortermelés
  • vörös rioja
  • fehér rioja
  • Megjegyzésekévi 2,75 millió hl[2]
    Elhelyezkedése
    Rioja (Spanyolország)
    Rioja
    Rioja
    Pozíció Spanyolország térképén
    é. sz. 42° 27′ 42″, ny. h. 2° 26′ 44″42.461750°N 2.445694°WKoordináták: é. sz. 42° 27′ 42″, ny. h. 2° 26′ 44″42.461750°N 2.445694°W
    A Wikimédia Commons tartalmaz Rioja témájú médiaállományokat.
    Szőlőültetvények Briñas környékén
    La Rioja látképe az Ebro völgyével

    A Rioja Spanyolország legismertebb borvidéke az Ebro borrégióban (Kasztília és Leónban). A borvidék és maga az autonóm terület nevét valószínűleg az Ebro Rio Oja (azaz Oja folyó) mellékvizéről kapta — az Oja név valószínűleg a baszk Oxa spanyolos formája). Ez Spanyolország első és sokáig egyetlen olyan borvidéke, amely kiérdemelte a DOC (DOCa) minősítést.

    Földrajzi helyzete, körzetei, éghajlata, talajai

    [szerkesztés]

    A Kantábriai-hegyvidékben eredő Ebro mellett a legjobb borszőlők ezen a borvidéken teremnek: a folyóvölgy déli (jobbparti) La Rioja autonóm közösséghez tartozik, északi (balparti) részén pedig Baszkföld és Navarra osztozik. A kelet–délkeletnek folyó Ebrónak ez a szakasza mintegy 120 km hosszú; a borvidék szélessége 25–30 km. A völgytől északra és délre is jobbára táblás mészkőhegyek emelkednek. Az ültetvények 300–800 m magasan fekszenek.

    La Rioja székhelye, Logroño az Ebro folyó mellett épült; a terület tőle nyugatra, illetve keletre fekvő részén három körzetet különítenek el — általánosságban elmondható, hogy egy riojaként címkézett borhoz e körzetek közül legalább kettőből származó borokat kell házasítani.

    • a Logroñótól nyugatra, az Ebro északi partján (Baszkföldön) terülő el Rioja Alavesa (baszkul: Arabako Errioxa). Az éghajlat az Atlanti-óceán hatása miatt viszonylagosan hűvös, a három körzet közül ez a legcsapadékosabb. Az uralkodó szél északról, a Viscayai-öböl felől fúj; a szárító nyári szél helyi neve solano. Az erősen homokos talaj kémhatása mozaikos: nagyon meszes és savanyú változatok egyaránt előfordulnak. A rajta termelt borok valószínűleg a legkönnyebbek, de egyben a legkifinomultabbak is a borvidéken. Uralkodó szőlőfajtája a tempranillo.
    • Logroñótól ugyancsak nyugatra, de zömmel az Ebrótól délre terül el Rioja Alta (ehhez számítják az északi partvidék egy, a borvidék északi határáig felnyúló szakaszát is, ami így két részre osztja a Rioja Alavesa körzetet). Talaja helyenként jóval finomabb szemű (agyagosabb) ártéri üledék, a vizet jobban áteresztő részeken pedig a vastartalomtól vöröses. Az agyagtalaj jobb a fehérborszőlő viura számára, a vasas talajok pedig a tempranillónak kedveznek. Az ártéren a durvaszemű hordalék a malváziának kedvez. Az éghajlat melegebb és szárazabb, mint Alavesában, de még így is inkább óceáni.
    • Logroñótól mindkét part a Rioja Baja körzethez tartozik; az északi (navarrai) rész jóval kisebb. Az éghajlat kontinentális, melegebb nyarakkal, szigorúbb telekkel és kevesebb csapadékkal. A talaj agyagos homok, a meghatározó szőlőfajta a garnacha. Riojában a legtöbb vino joven innen kerül ki. Ebben a körzetben a szőlő mellett többféle gyümölcsöt is termesztenek.

    Az éghajlati különbségek jelentősek. A mediterrán hatás miatt keleten a bor még 800 méterrel a tengerszint fölött is könnyedén beérik. Alfaróban, a régió keleti szélén sokszor négy–hat héttel is korábban szüretelnek, mint Haróban, ahol október vége előtt sosem fejeződik be a szüret. A csapadék mennyisége kelet felé csökken — a nyugati 400 mm-ről évi 200 mm-re. Ezeket a földeket öntözni kell.

    Története

    [szerkesztés]

    Már az i. e. 2. században is voltak itt szőlők. A Római Birodalom bukása után a borkultúra leginkább a kolostorok környékén élt tovább, és borászai a szakma elvilágiasodása után is sokáig jóformán csak a hazai piacra termeltek. A borokat a sok évig fa hordókban érlelték, és a vidék viszonylag jó hírneve miatt már a középkorban megtiltották, hogy Riojában máshonnan beszállított szőlőt dolgozzanak fel.

    A nemzetközi hírnévhez az kellett, hogy a filoxéra kipusztítsa a szőlőket Bordeaux-ban — itt ugyanis a homokos talaj hasznos hozadékaként a szőlőgyökértetű nem tudott megtelepedni; még ma is találhatunk a filoxéra előtt telepített tőkéket. Ezek (mostanra már igencsak csekély) terméséből különleges házasításokat készítenek.

    Sok nagykereskedő, szőlős- és borosgazda átköltözött Bordeaux-ból Észak-Spanyolországba, ezért egészen a közelmúltig az itteni borokat nem a szőlőskertek és a termelők, hanem a felvásárlók/nagykereskedők márkaneveiről ismerték. Ugyancsak ők tették általánossá a 225 literes fahordókat. manapság szinte minden faluban készítenek ilyeneket; a nagyobb gazdaságokban komplett kádárműhelyek üzemelnek. Megváltozott, a palackos felé tolódott el az érlelés módja. A legtöbb bort még így is a szabályokban előírtnál tovább érlelik, pedig ez az idő Riojában hosszabb, mint másutt Spanyolországban.

    A kereskedést jelentősen segítette a vasút megépítése. A borvidék határait 1926-ban húzták meg.[3]

    A Consejo Reguladort 1926-ban alapították. A fejlődést megállította a polgárháború és a II. világháború, a borvidék a befektetéseknek és az úthálózat kiépítésének köszönhetően csak az 1970-évek közepén lendült fel újra.

    A 2000-es években eldöntötték, hogy a felvásárló/nagykereskedők házasításaival szemben a birtokborokat, sőt a dűlős vagy egy-egy adott szőlőskerthez köthető borokat részesítik előnyben.

    Birtokszerkezet, szőlőfajták, borok

    [szerkesztés]

    A szőlők többsége átlag 1 ha-os kisbirtok; a termelők közül sokan nagykereskedőknek vagy szövetkezeti pincészeteknek adják el a szőlőt. A legtöbb falunak van saját szövetkezete. Az ültetvényeken gyakori a bakművelés; a kordonos művelést csak kísérleti célokból engedélyezik. A hivatalos terméskorlátozás (DO) 63 hl/ha a fehérborszőlőkre, 45 hl/ha a vörösökre.

    A hordókat és palackokat a magyar gyakorlattal ellentétben és általános spanyol szokás szerint többnyire nem pincékben, hanem erre épített, ún. bodegákban érlelik. A legnagyobb bodegák közül sok áll Logroñóban vagy a borvidék nyugati szélén fekvő Haróban, a borkereskedelem hagyományos központjában.

    A termelés háromnegyede vörösbor, 15% rozé, 10% fehérbor. A drágább vörösbor házasításokhoz használt nemzetközi fajták:

    A cabernet sauvignon nem általánosan engedélyezett. Csak azok termeszthetik-házasíthatják, akik már a 20. század előtt bizonyíthatóan alkalmazták itt Riojában — ilyen például a Marqués de Riscal szőlészet.

    Az olcsóbb, vino joven és rosado borok fő alapanyaga a garnacha (a birtokok 18 %-án).

    A fehérborokhoz használt fajták:

    2007 óta a fehérborokhoz használható még:

    Ezeken kívül valamennyi típusú borhoz megengedett egyes speciális, helyi jellegű fajták házasítása.

    A vörösborok stílusválasztéka mára igencsak kiszélesedett:

    • A hagyományos Reserva és Gran Reserva vörösborokat gyors erjesztés után nagyon hosszú ideig érlelik tölgyfahordóban (amerikai fehér tölgyQuercus alba), aminek eredményeként egy részlegesen ellenőrzött mértékben oxidálódnak, és a kifejődő pikáns húsos és karamelles aromák elfedik az eredeti, édes, lágy eperillatot és -ízt. Ezek a borok gyakran viszonylag halvány téglaszínűek.
    • A modernebb borokban megpróbálják megőrizni a gyümölcsös jelleget. Ehhez a szőlőt tovább áztatják és a bort hamarabb palackozzák. Az ilyen bor általában sötétebb; bennük a tempranillo eperkonzervre és szilvára emlékeztető jegyei jobban felismerhetők.

    A fehérborokat:

    • hagyományosan tovább érlelték amerikai tölgyfahordóban, amitől mélyarany színt és ízletes, diós ízeket kaptak. Ez a szándékosan oxidált stílus a boroknak egyedülálló, meglehetősen sajátos ízt ad.
    • A modern fehérborokat gyakran alacsony hőmérsékleten erjesztik rozsdamentes acéltartályban, és a gyümölcsös jelleg megtartása érdekében még fiatalon palackozzák. Igen érdekes, hogy a modernebb bodegák közül néhány szintén érlel fehérbort tölgyfahordóban is, de nem hagyományos amerikai hordót használnak, hanem új franciát.

    Navarra régebben rozéborairól volt híres. Ezeket garnacha szőlőből erjesztették, gyakran 15%-nál több volt bennük az alkohol és korán oxidálódtak. Ahogy a borfogyasztók ízlése változott, a minőségi vörösborok készítésére tértek át. A rozéborok is könnyebbek, frissebbek lettek.

    A Riojában termelt borok legfontosabb piaca Anglia, majd Németország és az USA.

    A vörös rioja borok házasításához 2009-ig engedélyezett négy fajta:

    A 2009-ben engedélyezett fajták:

    A fehér rioja borok házasításához használt hagyományos fajták:

    A sort 2009-ben bővítették három ősi, már az eltűnés határán álló szőlővel:

    és három nemzetközi fajtával:

    A bornak legalább 51 %-ban továbbra is viurából kell állnia.[4]

    Szőlészetek

    [szerkesztés]

    A két leghíresebb gazdaság a Marqués de Riscal és a Marqués de Murrieta. Előbbit 1860-ban alapították Elciegóban, utóbbit 1872-ben, Logroñótól keletre. Ugyancsak 19. századi birtok a La Bodega XdT. Az újabbak közül jelentős az 1960-ban alapított Bodegas Sonsierra.

    További gazdaságok:[5]

    • Bodegas Ajuarte,[6]
    • Bodegas Berberana,[7]
    • Bodegas Bilbaínas,
    • Bodega Campillo,[8]
    • Bodegas Carlos Serres,[9]
    • Bodegas Casa-Juan,[10]
    • Bodegas Dinastia Vivanco,[11]
    • Bodegas Don Jacobo,[12]
    • Bodegas Faustino,[13]
    • Bodegas Fernández de Piérola,[14]
    • Bodegas Franco-Españolas,[15]
    • Bodegas J.E.R.,[16]
    • Bodegas La Emperatriz,[17]
    • Bodegas Marqués del Puerto,
    • Bodegas Martínez Lacuesta,[18]
    • Bodegas Miguel Merino,[19]
    • Bodegas Muga,[20]
    • Bodegas y Viñedos Fernandez de Manzanos,
    • Comercializadora La Rioja Alta, S.A.,[21]
    • David Moreno Peña,[22]
    • El Coto de Rioja,[23]
    • Luberri Monje Amestoy,[24]

    Jegyzetek

    [szerkesztés]

    Források

    [szerkesztés]

    További információk

    [szerkesztés]