Rayleigh-szám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Rayleigh-féle szám (jele: Ra) dimenziómentes szám, amely a hőátadás konvekciós problémáit írja le. A Grashof-szám és a Prandtl-szám szorzata.

Nevét az 1904-es Nobel-díjas John William Struttról, Rayleigh 3. bárójáról kapta.

Számítása[szerkesztés]

„A Rayleigh-szám a felhajtóerő (mely a nehézségi gyorsulástól (g), a sűrűségtől (), a térfogati hőtágulási együtthatótól (), a réteg felső és alsó határa közötti hőmérsékletkülönbségtől (∆T) és térfogattól (V) függ) és a konvekciót akadályozó erők (melyek együtt a hődiffuzivitás (k) és a dinamikai viszkozitás (η) szorzataként adhatók meg) hányadosa.[1]

Klasszikus meghatározása[szerkesztés]

Hatása[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]