Rabcsek András
| Rabcsek András | |
| Született | 1712 (312 éves) |
| Foglalkozása | pap |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rabcsek András (Vágbeszterce, 1712. október 7. – Kiscétény, 1792. április 26.) teológiai doktor, szepesi kanonok.
Élete[szerkesztés]
1734. október 30-án vették fel a papnövendékek közé, majd 1736-ban a teológiára Bécsbe küldték a Pázmány-intézetbe, ahol teológiai doktorrá avatták. 1739. május 23-án szentelték fel, azután segédlelkész (káplán) volt Érsekújvárt nyolc hónapig. 1741. május 16-ától nagyemőkei plébános lett,[1] ahol a templomot és a plébánia épületét átalakíttatta. Ő hozatta a templom patrónusainak ereklyéit a faluba.[2] 1753-ban érsekújvári kerületi alesperes. 1755-ben a hathatós közbenjárásának köszönhetően öccse György is birtokot szerez Nemespannon.[3] 1757-ben szepesi kanonok lett, de ezen kanonokságáról azonban 1772-ben lemondott.[4]
1774-ben a kanonokot Zsoldos József és András testvérek megverték.[5] 1778-ban még folyt a per közte és Zsoldos József és András közt a kiscétényi birtokaikat illetően.[6]
Művei[szerkesztés]
- 1739 Theses Theologicae de Augustissimo Verbi Incarnati Mysterio quas in Antiquissima, ac Celeberrima Universitate Viennensi
- Szent Anna asszony és Szent Gyula, avagy Julius m. gyülekezete. Melly Szent Péter és Szent Pál apostolok egyházában Magyarország nemes Nyitra vármegye, Nagy-Emőke nevű helységben 1749. eszt., az igaz keresztyén népnek lelki üdvösségére ájtatossan felállíttatott. Nagy-Szombat. 1750. Rézm. (Németül: Uo. 1750.).
- Új hóld vasárnapok, avagy Szent Anna asszony és szent Julius martyrhoz nagy-emőkei atyafiak különös és dellesti ájtatossága, melynek eleibe tétetődnek három rendbeli intések: utána pedig következnek mind külső, s mind belső-fő-tisztek nevei, nemkülönben jeles, és más napok, szép rendi, és módgya. Pozsonyban, 1756.
- Felix reditus C. Francisci Barkótzi ad Archiepiscopatum Strigoniensem. Cassoviae, 1761.
Kéziratai a nyitrai egyházmegye könyvtárában: Pamatna Kniha sv. Juliuse Mučedlnjka (Emlékkönyv sz. Gyula vértanú tiszteletére), vaskos kötet; Rabcsek András szepesi kanonok gyűjteményei I-IV. ívrét 228, 124., 4rét 444. és 150 levél, négy kötetben (50 darab másolat a szepesi káptalan levéltárából).
Források[szerkesztés]
- Peter Keresteš a kol. 2015: Janíkovce - Dejiny obce od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 315.
- Viliam Mruškovič 2009: Pramenné dokumenty k dejinám Slovenska a Slovákov od najstarších čias po prvú fázu národného obrodenia v zbierkach Archívu literatúry a umenia Slovenskej národnej knižnice (Tematický inventár). Martin, 14, 74-76, 196.
- Anton Pažitný 1998 (ed.): Významné osobnosti mesta Nitry. Nitra, 117.
- Némethy, L. 1894: Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis. Strigonii, 880.
- Zelliger Alajos 1893: Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 419.
- Slovenské Pohľady 1887, 41.
- Vágner József 1886: A nyitrai egyházmegyei könyvtár kéziratai és régi nyomtatványai. Nyitra, 72, 96-110.
- Petrik Bibliogr.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.
- ↑ 1757. októberéig (Ján Tomasta 2012: Janíkovce 900 rokov. Nitra, 33, 236.)
- ↑ Peter Keresteš a kol. 2015: Janíkovce. Nitra, 157, 168.
- ↑ ŠA Nitra, Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch (1186) 1620-1851, kr. 6a/ No. 217.
- ↑ Tomasta (2012, 233-234) munkája szerint a Zbiskó József Károllyal, az utolsó szepesi préposttal került konfliktusba, aki miatt e hivatalát 1784-ben elveszítette. A forrásolatlanság és az állítás tárgyi tévedése miatt (Zbiskó 1774-ben elhunyt) azonban ezen adat fenntartásokkal kezelendő.
- ↑ ŠA Nitra, SAP, kr. 43, No. 440.
- ↑ SAP, kr. 46, fasc. 1.