RV Belgica
| Belgica | |
 | |
| Belgica a jég fogságában | |
| Hajótípus | Kutatóhajó |
| Tulajdonos |
|
| Pályafutása | |
| Építő | Johan Chr. Jakobsen |
| Vízre bocsátás | 1884 |
| Szolgálatba állítás | 1884 |
| Szolgálat vége | 1915 |
| Honi kikötő |
|
| Sorsa | a második világháború során elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 263 BRT |
| Hossz | 36 méter |
| Szélesség | 7,6 méter |
| Merülés | 4,1 méter |
| Hajtómű | gőzgép |
| Teljesítmény | 35 LE |
| Sebesség | 6 csomó |
| Páncélzat |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belgica témájú médiaállományokat. | |
A Belgica kutatóhajó volt Adrien de Gerlache belga sarkkutató hajója az 1898–1899-es belga antarktiszi expedíció során. A hajót 1884-ben Norvégiában építették bálnavadászhajónak. Eredeti neve Patria, hossza 36 m, szélessége 7,6 m, merülése 4,1 m volt. A hajó törzsét fából építették, vízkiszorítása 263 BRT volt.
A belga sarkköri expedíció hajójaként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1896-ban a hajót de Gerlache megvásárolta a tervezett belga sarkköri expedíció hajójának és átnevezte Belgicának (Belgium ókori neve, a Gallia Belgica után). Az expedíció 1897. augusztus 17-én hajózott ki Antwerpen kikötőjéből, legfőbb célja a déli mágneses sark helyzetének meghatározása volt.
A hajó az Antarktisz felé vette az irányt, de annyira meg volt terhelve, hogy csak 6 csomós sebességgel tudott haladni és a fedélzetet csak kb. 60 cm választotta el a vízvonaltól. A hajót tovább nehezítette, hogy a jég ellen az oldalát tölgyfa palánkokkal, míg az orrát öntöttvas lemezekkel erősítették meg. A vízvonal alatt hajlított orr lehetővé tette, hogy a hajó a jégtáblára ráússzon, majd a súlyával azt összetörje (a modern jégtörő hajókhoz hasonlóan).
Az expedíció 1898. február 15-én lépte át a déli sarkkört, Palmer-föld közelében. A Belgica legénységének tagjai voltak az első emberek, akik az Antarktiszon partra szálltak, mikor egy hetet töltöttek a parton és sikertelenül megpróbáltak a szárazföld belseje felé átkelni.
Miután tovább hajózott dél felé, a hajó 1898. március 3-án[1][2] azonban a jég fogságába került az I. Sándor-föld partjainál.[3] Mivel a hajót nem tudták kiszabadítani, az expedíció tagjai kénytelenek voltak a hajó fedélzetén áttelelni, szintén elsőként a sarkkutatás történelmében. Mivel az expedíció erre az esetre egyáltalán nem készült fel és csak szűkös készletekkel rendelkeztek, a legénységből sokan (köztük de Gerlache is) skorbutot kapott. A hajó első tisztje, Roald Amundsen (aki később elsőként érte el a Déli-sarkot) és az amerikai származású hajóorvos, Frederick Cook (aki később megírta az expedíció történetét) rákényszerítette a legénység többi tagjára, hogy friss fókahússal táplálkozzanak és ezzel elejét vették a további megbetegedéseknek.
13 hónappal később, 1899 márciusában, Amundsen és Cook felügyelete alatt a hajó legénysége csatornát vágott a jégbe és ezen keresztül kiszabadították a hajót, majd visszatértek Belgiumba.
További sorsa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hajót 1902-ben a norvég N.C. Halvorsen, majd Fülöp orléans-i herceg vásárolta meg, aki de Gerlache társaságában kutatóexpedíciókat vezetett a Kara-tengerre és Grönlandra. Egészen 1915-ig szolgált kutatóhajóként, majd ekkor leszerelték és halfeldolgozó hajóvá alakították. A második világháborúban a brit haditengerészet lőszerszállító hajóként használta, majd Norvégia partjainál elsüllyedt.[4][5]
2009-ben a hajót búvárok megvizsgálták és a hajótestet jó állapotban találták. A belga Belgica Társaság[6] ezért a hajó kiemelése mellett döntött, a kb. 1,5 millió euróra becsült költségeket közadakozásból kívánják előteremteni.
Átépítések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hajót pályafutása során több alkalommal is átépítették, az eredetileg bálnavadászatra kialakított hajó ezért jelentős változásokon ment keresztül:
- 1897-ben, a sarkköri expedícióra való felkészítés során, új gőzgépet és hajócsavart kapott, utóbbit a vízvonal felé lehetett emelni, hogy az úszó jégdarabok ne sértsék meg. A főárbóc mögé egy 15 x 12 láb (kb. 5 x 4 m) alapterületű labort építettek ki.
- 1915-ben leszerelték és Norvégiában személyszállításra használták a Spitzbergák és Észak-Norvégia között. Ezért külön kabinokat alakítottak ki a női utasok számára, illetve alvóhelyeket a férfiaknak. A hajó az utasok mellett olajat is szállított.
- 1918-ban leszerelték az árbócokat és a kötélzetet és állóhajóként egy halfeldolgozó üzemet létesítettek rajta. Csak a kormányosfülke maradt meg a fedélzetén.
- 1930-ban a gőzgépet is leszerelték és a motorteret széntárolóvá alakították át, csak egy kis teljesítményű gőzgép maradt a fedélzeten a horgony és a daruk üzemeltetésére.
A jég fogságában
A sarki tengeren
Az expedíció útvonala
Az expedíció tagjai kutatómunka közben
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Belgica - Ships of the Polar Explorers (angolul)
- ↑ más források szerint február 28-án, ld. en:RV Belgica (1884)
- ↑ d. sz. 71° 30′ 00″, ny. h. 85° 15′ 00″71.500000°S 85.250000°W
- ↑ é. sz. 68° 47′ 45″, k. h. 16° 35′ 38″68.795833°N 16.593889°E
- ↑ Belgica - Het scheepswrak (hollandul)
- ↑ A Belgica Társaság honlapja (hollandul)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Belgica - Ships of the Polar Explorers (angolul)
- Encyclopædia Britannica (angolul)
- Belgica Society - Belgica (hollandul)
- Through The First Antarctic Night, 1898-1899: A Narrative Of The Voyage Of The Belgica Among Newly Discovered Lands And Over An Unknown Sea About The South Pole - Cook beszámolója a Belgica útjáról
