Róma fenyői

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Róma fenyői (Pini di Roma)
szimfonikus költemény

Szerző Ottorino Respighi
Keletkezés 1924
Ősbemutató 1924. december 14., Róma

Hangszerelés szimfonikus zenekar
Időtartam 22–24 perc
Tételek 4

A Róma fenyői (olasz címén Pini di Roma) Ottorino Respighi 1924-ben született szimfonikus költeménye, a „Római triptichon”[J 1] második darabja.

A mű születése[szerkesztés]

A Róma fenyőit Respighi 1924-ben írta. Ekkor már a római Liceo di Santa Cecilia igazgatója volt, és sikeres zeneszerzőnek számított. E műve előtt hét évvel komponálta első kiemelkedő sikerét, a Róma kútjai című szimfonikus költeményt, és a Róma fenyőit ennek a párjának szánta, de pár év múlva megírja majd a harmadik Róma-darabot, a Római ünnepeket, mintegy triptichonná alakítva a három szimfonikus költeményből álló ciklust. A mű bemutatója 1924. december 14-én volt a római Augusteo színházban, Bernardino Molinari vezényelt. A közönség és a kritika kedvezően fogadta a darabot, aminek eredményeként egy év múlva már Budapesten is bemutatták. A gyakorlatilag szerzői estnek számító hangversenyen (egy Vivaldi-darabon kívül csak Respighi-művek voltak műsoron: a Régi dalok és táncok második sorozata, Concerto Gregoriano című hegedűversenye és a Róma fenyői volt műsoron) Respighi dirigált.

A zene[szerkesztés]

A Róma fenyőiben – akárcsak a Róma kútjaiban – a zeneszerző Róma tájait járja be, és a jellegzetes sötét lombú fenyőfákkal a főszerepben különböző napszakokban mutatja be a város egy-egy részletét. Először a Villa Borghese, majd a katakombák, a Giancolo és végül a Via Appia fenyői a tételek témái. A mű igazi impresszionista zenedarab, amelyben Respighi a látványt és a táj hanghatásait fogalmazza át zenévé. A hatásos, harsány, mediterrán fényeket és kontrasztokat megjelenítő zenedarab impresszionista jellege ellenére közel áll a romantika programzenei kompozícióihoz is. Ez jellemző szinte valamennyi érett Respighi-műhöz: a romantikus vonások mellett jelen van bennük a 20. század stílusának sok-sok jellemzője is. A Róma fenyői négytételes, előadása – tempóválasztástól függően – 22-24 percet vesz igénybe.

Respighi a partitúrához szöveges programot mellékelt.

Első tétel (~3 perc)
A Villa Borghese fenyői (I pini di Villa Borghese). Allegretto vivace.

„Gyermekek játszadoznak a Villa Borghese fenyvesében: körtáncot járnak, katonásdit és csatákat játszanak, akárcsak az alkonyi fecskék, megrészegülnek önnön lármájuktól, és elfutnak. A szín váratlanul megváltozik…”

Második tétel (~7 perc)
Fenyőfák egy katakombánál (Pini presso una catacomba). Lento.

„Íme, fenyők árnyéka egy katakomba bejárata körül; a mélyből fájdalmas zsoltár hangja száll fel, ünnepélyesen árad szét, mint egy himnusz, majd rejtelmesen elcsendesül.”

Harmadik tétel (~7 perc)
A Gianicolo fenyői (I pini del Gianicolo). Lento.

„Reszketés lebben át a levegőn: a szelíd telihold fényében kibontakoznak a Gianicolo fenyői. Egy csalogány dalol.”

Negyedik tétel (~6 perc)
A Via Appia fenyői (I pini della Via Appia). Tempo di marcia.

„Ködös hajnal a Via Appián. A tragikus tájat magányos fenyőfák őrzik. Homályosan, szünet nélkül, megszámlálhatatlan lépés zaja hallatszik. A költő képzeletében régi dicsőségek látomása tűnik fel: trombiták harsannak, és a nemrég felkelt nap ragyogásában egy konzul hadserege nyomul a Szent Úton a Capitolium diadalmas orma felé.”

Hangszerelés[szerkesztés]

Respighi zenekara meglehetősen sokféle hangszert, közte különleges instrumentumokat is tartalmaz, de ez a sokféle hangszer nem szólal meg egyszerre, a hangszerelés inkább áttört, néha kamarazenei jellegű. A fonográfot (ma lemezjátszó, vagy inkább digitális hanghordozó) kizárólag a harmadik tételben használja, csalogány csicsergése hallható rajta.

A zenekar összetétele: három fuvola (a harmadik piccolo is), két oboa, angolkürt, két klarinét, basszusklarinét, két fagott, kontrafagott, négy kürt, három trombita, két tenorharsona, basszusharsona, kontrabasszus-harsona, hat buccina (helyettesíthető szárnykürttel vagy saxhornnal), külső trombita, üstdob, nagydob, pergődob, cintányér, két kis cintányér, gong, triangulum, kereplő, csörgődob, metallofon, orgona, zongora, cseleszta, fonográf,[J 2] hárfa és a vonós hangszerek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A „Római triptichon” darabjai a Róma kútjai, a Róma fenyői és a Római ünnepek.
  2. A fonográf helyett ma már valamilyen digitális hanghordozót használnak.

Források[szerkesztés]

  • Gerencsér Rita: Ottorino Respighi: Róma fenyői. In A hét zeneműve 1974/4. Kroó György szerk. Budapest: Zeneműkiadó. 1974. 28–38. o.  
  • Pándi Marianne: Hangversenykalauz: I. Zenekari művek. Budapest: Zeneműkiadó. 1972. 281–282. o.  

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap