Réz(II)-szulfid
| Réz(II)-szulfid | |
sulfid-2.jpg) Réz(II)-szulfid egy kémcsőben | |
sulfide_neerslag.png)
| |
-sulfid.png) A réz(II)-szulfid kristályszerkezete | |
| IUPAC-név | Réz-monoszulfid |
| Más nevek | covellin (kovellin), réz(II)-szulfid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1317-40-4 |
| PubChem | 14831 |
| ChemSpider | 14145 |
| EINECS-szám | 215-271-2 |
| RTECS szám | GL8912000 |
| InChIKey | BWFPGXWASODCHM-UHFFFAOYSA-N |
| Gmelin | 13690 |
| UNII | KL4YU612X7 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | CuS |
| Moláris tömeg | 95,61 g/mol |
| Megjelenés | fekete színű por[1] |
| Sűrűség | 4,6 g/cm³, 25 °C[1] |
| Olvadáspont | 507 °C (elbomlik) (elbomlik) |
| Oldhatóság (vízben) | gyakorlatilag oldhatatlan[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | Nincs R-mondat[1] |
| S mondatok | Nincs S-mondat[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A réz(II)-szulfid egy szervetlen vegyület, amelynek a képlete CuS. Fekete színű por. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan, oldhatósági szorzata körülbelül 10-36. Az elektromos áramot vezeti.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Vízben nem oldódik, de ha tömény salétromsavval főzik, feloldható. Lúgok sem oldják. Hevítés hatására elbomlik, réz(II)-oxid keletkezik és kén-dioxid fejlődik.
Előfordulása a természetben
[szerkesztés]A természetben megtalálható ásványként, ennek neve covellin (vagy kovellin, rézindigó). Ez az ásvány hatszöges szerkezetű, sötétkék színű kristályokat alkot. Viszonylag gyakori ásvány.
Előállítása
[szerkesztés]A réz(II)-szulfid mesterségesen előállítható, ha rézsók oldatához kén-hidrogént vagy vízben oldódó szulfidokat adnak. Ekkor fekete színű csapadékként válik ki. Előállítható száraz úton is, ekkor megolvasztott kénhez rézforgácsot adnak.
Felhasználása
[szerkesztés]A réz(II)-szulfidot pigmentként használják olajfestékek készítésekor. Rezet is előállítanak belőle.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia