Rátétmunka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rátétmunkák szócikkből átirányítva)

A rátétmunkák vagy applikációk[1] a kézművességben vagy iparművészetben két (esetleg több) anyag olyan összedolgozását jelentik, amelyek közül a felülre kerülő (ez a rátét) valamilyen mintát, motívumot képez. Az összedolgozás vagy láthatatlan öltésekkel, vagy díszöltésekkel történhet.

Fekete posztóalapon piros filcrátét, varrógéppel varrott, szűrminta

Posztó- és bőrrátétek[szerkesztés]

A posztó- és bőrrátétek főleg a szűcshímzéssel készült felsőruházaton fordulnak elő (pl. kis ködmön, atilla, irhabunda). Funkciójuk a szélek, gomblyukak díszes megerősítése illetve nagyobb felületen maga a díszítés. Utóbbira jó példa a kalotaszegi és bihari szűrökön ovális alapformába rajzolódó minták, amelyek egy darabból vannak kivágva. Ezzel díszítik a szűrök négyszögű gallérját és a szűr alját is.

Az egyenesvonalú díszítményeket általában boszorkányöltéssel szokás rögzíteni. A hajlékony vonalúaknál kedvelt rögzítési mód a huroköltés, valamint az apró szegőöltés.

Vászonrátétek[szerkesztés]

Kendőkre, ingekre, lepedőkre szokásban volt varrni gyolcsot pamutvászonra, selymet gyolcsra és batisztot batiszt alá vagy fölé.[2]

Zsinórrátétek[szerkesztés]

Jó tartású felsőruházaton szokás alkalmazni a zsinórdíszítményeket. A zsinórt a mintavonalon folyamatosan kell végigvezetni. A keskenyebb zsinórokat alulról, láthatatlanul szokás felerősíteni. A szélesebb lapos zsinórokat mindkét oldalán rögzíteni szükséges.

A zsinórozás gyakran alkalmazott díszítmény volt a különböző egyenruhákon, például a huszárok díszegyenruháján.

A nehéz színpadi bársonyfüggönyökön is gyakran alkalmaztak különböző zsinórozást.

A zsinór alapanyaga változatos lehet: állati szőr, selyem, gyapjú vagy vékony fémszál.
Gyöngyhímzéses rátét flitterrel, Új Delhi, Crafts Museum

Gyöngyrátétek[szerkesztés]

Nagyobb felületek gyönggyel történő díszítése történhet oly módon is, hogy a mintának megfelelő hosszúságú gyöngysort előre felfűzik, majd zsinórszerűen a mintarajz szerint leöltögetik. Ez a módszer inkább tekinthető rátétnek, mint gyöngyhímzésnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve, Kriterion Kiadó, 1986 (894 511-4)
  • Hegedüs Margit: Népi öltéstechnikák, ISBN 9635621000
  • Irod. Bossert, H. Th.: Volkskunst in Europa (Berlin, 1938); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961) a Magyar Néprajzi Lexikonból