Ugrás a tartalomhoz

Péterfy Tamás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péterfy Tamás
Élete
Született1871. március 22.
Nagyajta
Elhunyt1955. november 28. (84 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Péterfy Tamás (Nagyajta, Háromszék vármegye, 1871. március 22.Budapest, 1955. november 28.) székely író, az országos magyar gazdasági egyesület tisztviselője.

Élete

[szerkesztés]

Péterfi Dávid székely unitárius vallású földművelő és Demeter Juliánna fia. Tizenkét gyermek közül a szülők a legnagyobbat Gidát taníttatták, Tamást a hatodik gyermeket iparosnak szánták és 12 éves korában boltos inasnak adták Barótra. A szülőfalujában járt öt elemi osztályt, inasként végezte Baróton a gazdasági felső népiskola három osztályát. Mint segéd volt Parajdon, Fogarason. Ez utóbbi helyen a német és román nyelvet tanulta meg, majd Székelykeresztúr, Sepsiszentgyörgy, Torda és Marosvásárhely voltak állomásai, közben nyáron utazott, bejárta Erdélyt. 1899 tavaszán a marosvásárhelyi intelligencia, mint írót, fölsegítette a kereskedelmi és iparkamarai hivatalba. Ugyanazon év júniusában Pestre ment és mesék, tárcák írásával kereste kenyerét; a Heller Lujza grófnőtől kapott segélyt szüleinek küldte, akik ekkor anyagilag tönkrejutottak és ezután is segélyezte őket. Egy évig mint kisegítő bejárt az országos magyar gazdasági egyesület szaklapjához, a Köztelekhez, ahol egy év után állandó alkalmazott, majd gyakornok, belmunkatárs és főmunkatárs lett, az egyesületnek pedig rendszeresített tisztviselője. Közgazdasági munkáiért az országos gazdaszövetség 1904-ben elismerő oklevéllel tüntette ki. Hat évi kóborlás alatt a székelyek, oláhok és cigányok között alapos néprajzi ismereteket szerzett; nászalkalmakkor rigmust mondó vőfély volt és mint jó táncost ismerték. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tisztviselője volt 1923-ig. Elhunyt 1955. november 28-án este fél 9 órakor, örök nyugalomra helyezték 1955. december 1-jén a Rákoskeresztúri temetőben.

Elbeszéléseket, rajzokat, költeményeket és gazdasági humorisztikus szaktárcákat írt a Képes Családi Lapokba (1892-95.), az Én Ujságomba, Budapesti Naplóba, Molnárok Ujságába, Brassói Lapokba, Magyar Családba, a Vidéki Költők Albumába (Kassa, 1896. költemények), és az Agrár Albumba (1903.); a Független Ujságnak segédszerkesztője volt.

Munkái

[szerkesztés]
  • Székely atyafiak. Elbeszélések, népdalok, emlékversek. Sepsi-Szent-György, 1894 (jövedelméből a kereskedő ifjak díszes selyem zászlót készítettek)
  • 201 magyar és székely népdal. Torda, 1895
  • Székelyföldről. Elbeszélések, góbéságok. Marosujvár, 1896
  • Fenyőváry Ibolyka. Eredeti székely regény. Marosvásárhely, 1897 (a Független Ujságban, 1903)
  • Molnár család. Regény. Székely-Udvarhely, 1897
  • Paraszt dráma. Regény. Marosvásárhely, 1898 (2. kiadása: Kis-székely pusztulása cz. Bpest, 1901. Előbb a Független Ujságban)
  • A kis vőfély. Eredeti székely magánjelenet. Uo. 1899
  • Szittya dalok. Népdalok és versek. Uo. 1899
  • Petőfi regék. Írta és népmesék után átdolgozta. Uo. 1899 (Ism. Vasárnapi Ujság 26. sz., M. Kritika 22., Máramaros 29., M. Szalon XXXI., 2. k. Bpest, 1904. Székely Könyvtár 1. sz.)
  • Közös sors. Eredeti székely regény. Bpest, 1900. Két kötet (Képes családi Lapok kiadása)
  • Gyászkirály. Regény. Bpest, 1901 (A Budapesti Hirlap kiadása)
  • Székely mesék. Sok szép képpel jó gyermekek számára. Uo. 1903 (Szerző arczk. a czímlapon. 2. kiadás. Uo. 1904. Székely Könyvtár 4. sz.
  • Góbéságok. Kaczagtató székely históriák és elbeszélések. Uo. 1903 (2. kiadás. Uo. 1904. 6. ezer)
  • Czigány mesék jó gyermekek számára. Uo. 1905 (sajtó alatt)
  • Kéz a kézben. Uo. 1905 (Sajtó alatt. Mind a kettő a Székely-Könyvtárban)
  • Magyarország végnapjai (regény)
  • Fekete könyv (regény, 1911, 1. kiad. 1923)
  • Miért veszett el Erdély (tanulmány, 1923)
  • A Gellért-dolomit (regény, 1923)
  • Harcban a szabadságért (regény, 1924)
  • A Cenk beszél (regény, 1924)
  • A szőllősi boszorkány (1925)
  • Az élet ura (regény, Cleveland, 1926)
  • Rajongók (1926)

A lapokban megjelent regényei: Szegény Bardóczné (Képes Családi Lapokban 1897.); Mi a legdrágább (Függetlenségben); Harczban a szabadságért (Független Ujság 1902); Hogy lett a székelyből góbé? regényes mese az Apaffiak korából, 2 kötet (Független Ujság 1904.).

Több színdarabját Erdélyben előadták; mint Háromszéki rózsák (népszinmü, 1896); Petőfi a székelyföldön (1899, előadták 1922. Budapesten is); A góbék (bohózat).

Eredeti népdalai közül Dankó Pista huszat, Greisinger Iván tizenegyet zenésített meg.

Szerkesztette a Székely-Könyvtárt 1904 szeptemberétől.

Kéziratban

[szerkesztés]

Magyarország végnapjai, regény, 2 kötet; Fekete könyv, regény; Háromszéki rózsák, népszinmű, Dankó zenéjével (szinre került Marosujvárt 1896. és több erdélyi színpadon); Három góbé, eredeti székely bohózat; Petőfi Székelyföldön, színmű; A góbék, bohózat (két év óta a Népszínháznál).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]