Pungur Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pungur Gyula
Született 1843. május 24.[1]
Erdőszengyel
Elhunyt 1907. május 1. (63 évesen)[1]
Zelenika
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Pungur Gyula (Erdőszengyel, 1843. május 24.Zelenika, Dalmácia, 1907. május 1.[2]) ornitológus, rovarkutató, református lelkész, tanár, természettudós.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Pungur Benjamin (1816-1872)[3] és K. Nagy Krisztina (1825-1875)[4] voltak. 1850-ben Marosvásárhelyre került a család. Ott tanult az evangélikus református gimnáziumban. Református lelkésznek és tanítónak tanult. 1863-ban Nagyenyedre ment hittant tanulni. 1865–1866 között köztanító volt a marosvásárhelyi református főiskolában. 1866-ban papi vizsgát tett. 1866–1867 között Hessen-Nassauban a marburgi egyetemen tanult. 1867-ben jött haza. 1868–1870 között az Ugron családnál volt nevelő Mezőzáhon. Itt ismerkedett meg Herman Ottóval és hatására kezdett el természetrajzzal foglalkozni. 1870-ben Szilágynagyfalun református lelkész lett. 1877-ben Zilahon polgári iskolai tanár lett. 1896-tól az Országos Ornithológiai Központban dolgozott Herman Ottóval, majd az intézet titkára lett.

Több élettani cikke is megjelent bel- és külföldi szaklapokban. Befejezetlenül maradt kézíratát (Magyar állatnevek szótára) az Ornithológiai Központ utódja, a Madártani Intézet őrzi.

Művei[szerkesztés]

  • A magyarországi tücsökfélék természetrajza (Budapest, 1891)
  • Fauna Regni Hungariae: Orthoptera (Budapest, 1900)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Pungur Gyula (Természettudományi Közlöny 39. évf.)
  • Pungur Gyula (Természettudományi Társulat Évkönyve 1940)
  • Deák Gyula: Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület, 1942.
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8