Pseudophryne pengilleyi
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pseudophryne pengilleyi Wells & Wellington, 1985 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne pengilleyi témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne pengilleyi témájú kategóriát. |
A Pseudophryne pengilleyi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Elterjedése az Ausztráliai fővárosi terület és Új-Dél-Wales Brindabella-hegységére korlátozódik, 960-1520 m-es tengerszint feletti magasságban. Elterjedési területének mérete nagyjából 550 km².[1][2]
Nevének eredete[szerkesztés]
A faj nevét Ross K. Pengilley tiszteletére kapta a Pseudophryne nembe tartozó fajok biológiájával és ökológiájával kapcsolatos úttörő munkájáért.[3]
Megjelenése[szerkesztés]
Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[4] Háta jellegzetes, sárga és fekete csíkos, a sárga csíkok zöldes árnyalatúak. Hasonló mintázat húzódik végtagjain is. Hasa fekete-fehér márványos mintázatú, néha a fehér helyett halványsárga színű. Pupillája és írisze fekete. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4]
Életmódja[szerkesztés]
A Pseudophryne pengilleyi a nyári szaporodási időszakban szubalpin területeken, tőzegmohás mocsarakban és nedves pusztákon, de alacsonyabb fekvésű területeken sűrű növényzetben is megtalálható. Télen az erdők, szubalpin erdők és a szaporodási területhez közeli magas puszták lombos aljnövényzetében figyelhető meg.[2][1]
Csak nyáron szaporodik, hogy elkerülje a Snowy-hegység szélsőséges éghajlati viszonyait.[4][1] A petéket a szárazföldön, tőzegmoha (Sphagnum) üregekbe rakja le egyetlen kis csomóban. A fészket a többi Pseudophryne fajhoz hasonlóan a hím őrzi.[4] Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, fekete színűek, apró ezüstös foltokkal. A petében fejlődnek, majd a fészket ősszel vagy télen elárasztó eső vagy hóolvadás után kerülnek vízbe, és hat-hét hónap alatt fejlődnek békává.[2][4]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván, mivel a faj egyedszáma az elmúlt három évben több mint 75%-kal csökkent, és ez a csökkenés várhatóan folytatódik, így a faj egyedszáma a következő tíz évben várhatóan több mint 80%-kal fog csökkenni. A csökkenés várhatóan folytatódik, mivel a chytridiomycosis nevű gombás betegség és a közelmúltbeli bozóttüzekkel összefüggő megfelelő élőhely elvesztése jelentette fő veszélyeket jelenleg nem lehet megszüntetni.[1][5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d AmphibiaWeb
- ↑ a b c Atlas of Living Australia
- ↑ Wells & Wellington, 1985 : A classification of the Amphibia and Reptilia of Australia. Australian Journal of Herpetology, Supplemental Series, vol. 1, p. 1-61 (eredeti publikáció).
- ↑ a b c d e FrogID, Australian Museum
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2023. január 8.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
- Wells & Wellington, 1985 : A classification of the Amphibia and Reptilia of Australia. Australian Journal of Herpetology, Supplemental Series, vol.1, p. 1-61 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Pseudophryne pengilleyi az AmphibiaWeb oldalon
