Preferencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A preferencia a társadalomtudományok, különösen a közgazdaságtan részét képező mikroökonómia és a marketing területén gyakran használt fogalom; lehetőségek közötti képzeletbeli vagy tényleges választást jelent. Ha egy személy vagy csoport preferál egy általa választható alternatívát egy másikkal szemben, akkor azt előnyben részesíti és – ennek megfelelően – szívesebben választja, mint a másikat.

Ha a döntéshozó számára több mint két lehetőség áll fenn, akkor az ezek közötti preferenciák összességét preferenciarendszernek nevezzük.

Mikroökonómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mikroökonómia területén a preferenciák mindenekelőtt a fogyasztáselméletben bukkannak fel. A fogyasztónak el kell döntenie, hogy mely javakat részesíti előnyben másokkal szemben, ha választania kell közülük. Egy A és egy B jószág között a következő preferenciarelációk, vagyis preferenciális viszonyok állhatnak fenn:

  • A \succ B\,: A szigorúan preferált B-vel szemben, vagyis A egyértelműen jobb, mint B
  • A \succeq B: A gyengén preferált B-vel szemben, azaz A legalább olyan jó (nem rosszabb), mint B
  • A \approx B: A közömbös B-vel szemben, vagyis A ugyanolyan jó, mint B

Természetesen nemcsak egy–egy jószág, hanem több jószág különböző mennyiségeiből álló jószágkombinációk vagy jószágkosarak (például 5 alma és 2 csoki – 3 alma és 3 csoki) között is felírhatók ilyen jellegű preferenciarelációk.

Racionális preferenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogyasztó preferenciarendszere akkor lesz racionális vagy ellentmondásmentes, ha a \succeq preferenciareláció rendelkezik az alábbi két tulajdonsággal:

  • Teljesség: ha minden  A,B \in H (ahol H a jószágtér) esetén fennáll, hogy  A\succeq B, vagy B \succeq A, vagy mindkettő (vagyis a fogyasztó képes bármely két adott jószágkombináció összehasonlítására).
  • Tranzitivitás: ha minden A,B,C \in H esetén, ha A \succeq B és B \succeq C, akkor A \succeq C.

Az ellentmondásmentes preferenciák legnagyobb előnye, hogy – bizonyos speciális eseteket leszámítva – a preferenciarendszer egyszerűbb matematikai eszközökkel modellezhetővé válik: definiálható egy olyan U(x_1,x_2,\dots,x_n)\, hasznossági függvény, amely bármely (x_1,x_2,\dots,x_n)\, jószágkombinációhoz egy számértéket – a jószágkombináció „hasznosságát” – rendel úgy, hogy a függvényértékek közti viszonyok a preferenciarelációkat tükrözzék. (Tehát pontosan akkor, ha egy jószágkombináció gyengén preferált egy másikhoz képest, az előbbihez legalább olyan nagy U érték tartozzon.) A preferenciáknak ez a matematikai modellezése nagy segítséget nyújt a fogyasztó számára optimális – vagyis az elérhető legjobb – jószágkombináció megkereséséhez, ezáltal pedig a fogyasztó(k) gazdasági viselkedésének magyarázatához, illetve előrejelzéséhez.

További feltevések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordul, hogy további feltevéseket fogalmazunk meg a preferenciák viselkedésére vonatkozóan. A racionalitáshoz hasonlóan többnyire ezek is a preferenciarendszer matematikai modelljének egyszerűsítését szolgálják.

  • Folytonosság: folytonosak a preferenciák, ha mind a "legalább olyan jó" (\succeq), mind a "legalább olyan rossz" (\preceq) jószágok halmaza zárt a jószágtér minden elemére.
  • Monotonitás: ha az A jószágkosárban minden jószágból több van, mint a B-ben, akkor A B-hez képest szigorúan preferált. Belátható, hogy a monoton preferenciákhoz rendelt hasznossági függvény monoton növekvő.
  • Szigorú monotonitás: ha az A jószágkosárban minden jószágból legalább annyi van, mint B-ben és A ≠ B, akkor A B-hez képest szigorúan preferált. A szigorúan monoton preferenciákhoz rendelt hasznossági függvény maga is szigorúan monoton növekvő.
  • Globális telíthetetlenség: bármely jószágkombinációhoz található olyan másik kombináció, ami az előbbihez képest szigorúan preferált.
  • Lokális telíthetetlenség: a telíthetetlenségnél erősebb feltevés; eszerint bármely jószágkombináció tetszőlegesen kicsi környezetében található olyan másik kombináció, ami az előbbihez képest szigorúan preferált. A monotonitásból automatikusan következik a lokális telíthetetlenség. A lokális telíthetetlenség ugyanakkor biztosítja, hogy a fogyasztó minden jövedelmét elkölti (Walras törvénye).
  • Konvexitás: egy tetszőleges jószágkosárhoz képest gyengén preferált jószágkosarak halmaza konvex. Szigorú konvexitásról beszélünk, ha ugyanez a halmaz szigorúan konvex. A konvexitás a hasznossági függvény kvázikonkavitását biztosítja.
  • Homotetikusság: ha A és B jószágkombinációk közömbösek, akkor bármely nemnegatív k valós számra kA és kB is közömbösek (kA-t úgy kapjuk, hogy az A-ban található jószágmennyiségek mindegyikét szorozzuk k-val). Ha egy preferencia homotetikus (és folytonos), akkor biztosan tartozik hozzá olyan hasznossági függvény, amely elsőfokon homogén, vagyis U(kA) = k \cdot U(A)\,.
  • Kvázilinearitás: ha az A és B jószágkombinációk közömbösek, és A-ban és B-ben is az i-edik jószág mennyiségéhez egy konkrét valós számot adunk, akkor az újonnan létrejött jószágkombinációk is közömbösek maradnak. Kvázilineáris preferenciákhoz tartozó hasznossági függvény ilyen alakra hozható:
U(x_1,x_2,\dots,x_{i-1},x_i,x_{i+1},\dots,x_n) = x_i + V(x_1,x_2,\dots,x_{i-1},x_{i+1},\dots,x_n)\,.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mas-Colell, Andreu; Whinston, Michael; Green, Jerry (1995): Microeconomic Theory. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-507340-1