Prazeodímium(III)-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prazeodímium(III)-oxid
La2O3structure.jpg
IUPAC-név Praseodymium(III) oxide
Más nevek Prazeodímium-oxid,
Prazeodímium-szeszkvioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 11113-81-8
PubChem 165911
EINECS-szám 234-845-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Pr2O3
Moláris tömeg 329.813 g/mol
Megjelenés fehér, hatszögletű kristályok
Sűrűség 6,9 g/cm3
Olvadáspont 2183 °C
Forráspont 3760 °C[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet Hexagonális, hP5
Tércsoport P-3m1, No. 164
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-1809,6 kJ•mol-1
Hőkapacitás, C 117,4 J•mol-1•K-1[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Prazeodímium(III)-klorid
Prazeodímium(III)-szulfid
Azonos anion Neodímium(III)-oxid
Prométium(III)-oxid
Cérium(III)-oxid
Rokon vegyületek Urán(VI)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A prazeodímium(III)-oxid vagy prazeodímium-oxid a prazeodímium oxigénnel alkotott Pr2O3 képletű vegyülete. Fehér, hexagonális (hatszögletű) kristályokat alkot.[1] A prazeodímium(III)-oxid kristályrácsa a mangán(III)-oxidhoz hasonló.[2]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilíciummal keverve szigetelő tulajdonságát használják ki.[2] Az üveghez adott prazeodímium(III)-oxid didímiumüveg néven ismeretes. A didímiumüveg színe sárgás, a hegesztéshez használt védőszemüvegek gyártásakor használják fel, mivel az infravörös sugárzások ellen nagyon hatásos. Évente mintegy 2500 tonna prazeodímium(III)-oxidot állítanak elő világszerte.[3]

Alkalmazzák még az üveg és a kerámia sárgára színezésekor. A kerámiák megfestésére ezenkívül a kevert vegyértékű prazeodímium(III, IV)-oxidot (Pr6O11) is használják, ami sötétbarnára színezi.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Praseodymium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Lide, David R. (1998), Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 478, 523, ISBN 0-8493-0594-2
  2. ^ a b Dabrowski, Jarek & Weber, Eicke R., Predictive Simulation of Semiconductor Processing, Springer, pp. 264, ISBN 978-3-540-20481-7, <http://books.google.com/?id=oCH9tiY7VeoC&pg=PA270&dq=%22Praseodymium(III)+oxide%22+OR+%22Praseodymium+oxide%22>. Retrieved on 2009-03-18
  3. Emsley, John, Nature's Building Blocks, Oxford University Press, pp. 341, ISBN 978-0-19-850340-8, <http://books.google.com/?id=j-Xu07p3cKwC&pg=PA268&dq=%22Praseodymium+oxide%22>. Retrieved on 2009-03-18