Prandtl–Glauert-szingularitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Egy F/A-18 Hornet harci repülőgép átlépi a hangsebességet

A Prandtl–Glauert-szingularitás egy természeti jelenség, mely akkor fordul elő, ha egy repülő objektum eléri a hangsebességet, és a hangforrással megegyező sebességgel haladó hangrezgések összezsúfolódnak. A levegőben található pára két, nagynyomású levegőréteg közé préselődik és kicsapódik, ha a benne haladó objektum átlépte a hangsebességet. Az ennek következtében hallható hangrobbanás egy energiatorlódás, melyet egy párakúp kísér, és a kondenzáció következtében egy vékony, fehér felhő alakul ki.[1]

Elméleti háttér[szerkesztés]

A tárgyalt szingularitás a Prandtl–Glauert-transzformáció azon jóslata, miszerint egy hangsebességet megközelítő objektum környezetében végtelen nyomásértékek jelentkeznek. A transzformáció csak hangsebességnél kisebb sebességgel haladó testekre alkalmazható, jellemzően 0,7 M alatt, így a jelzett szingularitás hangsebességnél nem jelentkezik. Ez a fogalom kapcsolódik ahhoz a korai 20. századi hithez, miszerint a hangsebesség nem átléphető.

ahol

  • cp összenyomható kompresszibilitási együttható,
  • cp0 nem összenyomható kompresszibilitási együttható,
  • M zavartalan áramlási Mach-szám.

Így a Prandtl–Glauert-szingularitás értelmében

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]