Portál:Világörökség/HétSzócikk/48
Alberobello város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.
A város hírnevét a trullóinak köszönheti, amelyek hengeres vagy négyszögletes alaprajzú épületek, süveges tetővel. Kizárólag kőből építették, mindenféle kötőanyag (például habarcs) és fa tartószerkezet mellőzésével. A kis város kiépülésében II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak volt nagy szerepe, aki segítséget nyújtott az itt letelepedő parasztoknak, illetve Puglia más részeiről érkező menekülteknek. Annak érdekében, hogy elkerülje a területén álló házak utáni adó megfizetését, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan épületeket húzzanak fel, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, majd távozásuk után gyorsan visszaépíteni. A habarcs nélkül épült trullók tökéletesen megfeleltek elképzeléseinek. Végül azonban fény derült a turpisságra, és a nápolyi király börtönbe záratta a grófot adócsalás vádjával. Alberobello továbbra is a conversanói grófok birtoka maradt, akik kemény kézzel, saját törvényeik szerint uralkodtak. A súlyos adóterhek és sorozatos kegyetlenkedések miatt a város 1797-ben küldöttséget menesztett a király elé, aki rövid idő alatt aláírta a város szabadságát jelentő dekrétumot.
A trullók jelentőségét és egyediségét az olasz kormány már 1910-ben elismerte, ekkor nyilvánították műemléknek a Monti negyedet. 1930-ban az Aia Piccola negyedet is védett területté nyilvánították. 1996-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította a trullókat, azzal az indoklással, hogy régmúlt idők egyedi kultúrája fennmaradásának bizonyítékai, amelyek révén sajátos városkép alakult ki Alberobellóban.