Pompeia Plotina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pompeia Plotina
Plotina mellszobra a Vatikáni Múzeumban
Plotina mellszobra a Vatikáni Múzeumban
Született70-es évek
Nîmes
Elhunyt121/122
Állampolgárságarómai
HázastársaTraianus
Szüleinem ismert
Lucius Pompeius
Foglalkozásafilozófus
TisztségeRoman Empress
A Wikimédia Commons tartalmaz Pompeia Plotina témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pompeia Plotina († 121/122) Traianus római császár felesége volt. Filozófiában való jártasságáról, erényéről, szokásainak egyszerűségéről volt ismert. Különösen az athéni epikureus iskola tanai iránt érdeklődött.[1]

Élete[szerkesztés]

Plotina Hispania Baetica provinciában nőtt fel a ma Tejada la Vieja romvárosként ismert településen (a mai Escacena del Campo város területén). Lehetséges, hogy Gallia Narbonensis tartományban, Nemausus városában (ma Nîmes) született Nero uralkodása idején (i. sz. 54–68) vagy a 70-es években. Apja Lucius Pompeius volt. Nemausus városából ismert egy Pompeia L. f. Marullina nevű nő is, aki talán a rokona (esetleg a nővére) volt.[2][3] A Plotina név arra utalhat hogy anyját talán Plotiának hívták.[4] Egy herculaneumi feliraton szereplő Ulpia Plotina nevű nőről feltételezik, hogy Traianus nagynénje lehetett; ebből arra következtetnek, hogy ha a Plotina név használatban volt korábban is az Ulpius nemzetségben, akkor Traianus és Pompeia Plotina bizonyos fokig rokonságban állhattak.[5]

Ifjúságáról nem sokat tudunk. 90 körül férjhez ment a szintén dél-hispániai születésű Marcus Ulpius Traianushoz, aki ekkor már tekintélyes államférfi és légióparancsnok volt; 91-ben consuli hivatalt is viselt. Boldog házasságban éltek, de gyerekük nem született (Traianusról ismert, hogy inkább a fiúkhoz vonzódott).[6]

A császárné[szerkesztés]

Hadrianus aureusa Plotina arcképével

98. január 28-án a szenátus Traianust (Nerva örököseként) a birodalom császárává nyilvánította. Cassius Dio szerint amikor Plotina belépett a császári palotába, ezt mondta kísérőinek: "Olyan asszonyként lépek be ide, amilyen lenni szeretnék, amikor majd távozom."[7] Ilyen és hasonló megnyilvánulásokkal igyekezett megváltoztatni azt a képet, amely a közvéleményben az uralkodók és asszonyaik léha és kicsapongó életéről élt. Hagyományos római "matrónaként" viselkedett, visszafogott és erkölcsös életet élt; Vestához, a szent tűz szűzies őréhez és Minervához, a bölcsesség istennőjéhez hasonlították.[8] Férje 100-ban felajánlotta számára az augusta kitüntető címet, de ekkor visszautasította, csak 105-ben fogadta el. A pénzérméken is csak 112-től jelenik meg a képmása.[1]

100-ban az ő közreműködésével jött létre a Hadrianus (Traianus másodunokaöccse volt, aki 86-ban megárvult és a császár gyámként vállalta a felnevelését) és Vibia Sabina (Traianus unokahúgának lánya) közötti házasság.[9]

Hadrianus örökösödése[szerkesztés]

Traianus 117 augusztusában több hónapnyi betegség után meghalt. Ezt követően egy levelet mutattak be a szenátusnak, amelyet állítólag Traianus írt a halálos ágyán, de nem ő, hanem szokatlan módon Plotina írta alá. A levélben a császár fiává fogadta és örökösévé nyilvánította Hadrianust. A rosszindulatú pletykák szerint a levelet Plotina és állítólagos szeretője, Attianus testőrparancsnok (praefectus praetorio) hamisította, hogy biztosítsák az általuk kedvelt Hadrianus örökösödését.[1][10] A császár holttestét özvegye, unokahúga (Salonia Matidia) és Attianus kísérte Antiochiába, majd onnan a hamvait Rómába.

Az özvegy[szerkesztés]

Plotina életének legjobban dokumentált tevékenysége ezután történt, amikor 121-ben a birodalmat inspektáló Hadrianusszal levelezett arról, hogy ki legyen az athéni epikureus filozófiai iskola új vezetője. Javasolta, hogy változtassanak az aktuális szabályzaton, hogy az ideiglenes vezetőt, Popillius Theotimust tényleges vezetővé nevezhessék ki. Hadrianus elfogadta érvelését. A levelekből kiderül, hogy az államügyekben gondosan a háttérbe húzódó Plotina valójában igen művelt nő volt, aki a szívéhez közel álló ügyekben hajlandó volt aktívan fellépni.[11]

Röviddel ezután Plotina megbetegedett és meghalt. A szenátus istennővé nyilvánította, hamvait férje mellé temették a Traianus-oszlop alapzatában. 123-ban Hadrianus basilicát építtetett a tiszteletére szülővárosában, Nemaususban.[12]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Simon Hornblower and Anthony Spawforth-E.A. (edd.), Oxford Classical Dictionary, Oxford University Press, 2003, p. 1214.
  2. The Roman Revolution, American Council of Learned Societies, illustrated, new, Oxford paperbacks, OUP Oxford, 502. o. (2002). ISBN 9780192803207 
  3. Settipani, Christian. Continuité gentilice et continuité familiale dans les familles sénatoriales romaines à l'époque impériale: mythe et réalité, illustrated, Prosopographica et genealogica (olasz nyelven), Unit for Prosopographical Research, Linacre College, University of Oxford, 407. o. (2000). ISBN 9781900934022 
  4. American Journal of Philology. Johns Hopkins University Press, 515. o. (1991) 
  5. Cooley, Alison E.. The Cambridge Manual of Latin Epigraphy. Cambridge University Press, 101. o. (2012). ISBN 9781139576604 
  6. Cassius Dio: [https://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Cassius_Dio/68*.html Roman History Book 68
  7. Dio Cassius, 68, 5
  8. Annalise, Freisenbruch. Caesars' Wives: Sex, Power, and Politics in the Roman Empire. London and New York: Free Press, 159–161. o. (2010) 
  9. Historia Augusta, "Hadrian", 3; translated by Anthony Birley, Lives of the Later Caesars (Harmondsworth: Penguin, 1976), p. 59
  10. Trajan: Rome's Last Conqueror, 1st, Chapter: Conspiracy, Death and Deification: GreenHill Books (2022. április 12.). ISBN 978-1784387075 
  11. Freisenbruch, Caesars’ Wives, pp. 163f
  12. Bennett, Julian. Trajan: Optimum Princeps. London: Routledge, 26. o. (1997. április 12.). ISBN 0-203-36056-7 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pompeia Plotina című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap