Pjotr Arkagyjevics Sztolipin
| Pjotr Arkagyjevics Sztolipin | |
 | |
| Született | 1862. április 14. Drezda |
| Elhunyt | 1911. szeptember 5. (49 évesen)[1] Kijev |
| Sírhely | Pecserszka lavra |
| Szülei | Natalya Gorchakova Arkady Stolypin |
| Házastársa | Olga Stolypina |
| Gyermekei | Arkadi Stolypine |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Szentpétervári Állami Egyetem (1881. augusztus 31. – 1885. október 7.)[2] |
| Vallás | keleti ortodox kereszténység |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pjotr Arkagyjevics Sztolipin témájú médiaállományokat. | |
Pjotr Arkagyjevics Sztolipin (oroszul: Пётр Арка́дьевич Столы́пин; Drezda, 1862. április 14. – Kijev, 1911. szeptember 5.) orosz konzervatív államférfi, aki belügyminiszterként és miniszterelnökként szolgált 1911-es meggyilkolásáig.
Az elvesztett japán háború és az 1905-ös forradalom után II. Miklós cár nevezte ki 1906 tavaszán a miniszterelnökének, akivel a cári birodalom kapott egy utolsó esélyt a túlélésre.
Az orosz történelemben elsősorban 20. század eleji reformerként és államférfiként ismert, aki jelentős szerepet játszott az 1905-1907-es forradalom leverésében.[3] [4] Az 1905-ös orosz forradalom után nagy horderejű agrárreformokat kezdeményezett a parasztság jogi és gazdasági helyzetének, valamint a birodalmi Oroszország általános gazdaságának és politikai stabilitásának javítása érdekében.[5] 1905-1906-ban számos olyan törvényjavaslatot fogadott el, amelyek Sztolipin-agrárreform néven vonultak be a történelembe, és amelyben a parasztságnak biztosította a föld magántulajdonjogát. Monarchista volt, és a vidéki orosz gazdaság modernizálásával remélte, hogy megerősíti a cári trónt.
1907-1909-ben kezdeményezője volt az igazságszolgáltatási reformnak.
Hivatali idejét a megnövekedett forradalmi zavargások is jellemezték, amelyekre új hadiállapot-rendszerrel válaszolt, amely lehetővé tette a megvádolt elkövetők letartóztatását, gyors tárgyalását és kivégzését. Hadbíróságokat tartottak; két és fél év alatt mintegy kétezer halálos ítélet hajtottak végre, emiatt a hóhér kötelét „Sztolipin-nyakkendőnek” is nevezték.[5] Élesen bírálták a meghozott intézkedések merevsége miatt; megszerezte a baloldal és a centrum nagy részének ellenségeskedését.[5]
Számos merényletet kíséreltek meg ellene. Valószínűleg II. Miklós az elbocsátását fontolgatta, amikor, miközben egy operaelőadáson vett részt a cárral, 1911 szeptemberében egy forradalmár lelőtte.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ nem ismert. „Stolypin, Peter Arcadevich”. The Enciclopædia Britannica. Volume XXXII, 1922.
- ↑ Vasily Vodovozov. „Столыпин, Петр Аркадьевич” (orosz nyelven). Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary. Aux. volume IIa, 1907.
- ↑ Краткая история России и Советского Союза. Реформы Столыпина. сайт oldru.com. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
- ↑ П. А. Пожигайло.: Базовые компоненты столыпинской программы модернизации России. Фонд изучения наследия П. А. Столыпина. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
- ↑ a b c d Pyotr Arkadyevich Stolypin | Russian Prime Minister, Statesman & Reformer | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 13.)
További információk
[szerkesztés]- Harmat Endre.szerk.: Sellő Edit: Gyilkosság a palotában – A Raszputyin-rejtély. Gondolat Könyvkiadó (1969)
