Pethő Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pethő Tibor
Született Pethő Tibor
1918. december 3.
Budapest
Elhunyt 1996. december 7. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar, magyar
SzüleiPethő Sándor
Foglalkozása újságíró, szakíró, országgyűlési képviselő
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő (1967–1971)
  • magyar országgyűlési képviselő (1975. június 15. – 1985)
Kitüntetései Rózsa Ferenc-díj (1963)
Aranytoll (1986)
Magyar Örökség díj (posztumusz, 1997)
Sírhely Farkasréti temető (20/1-1-478)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pethő Tibor témájú médiaállományokat.

Pethő Tibor (Budapest, 1918. december 3.Budapest, 1996. december 7.) magyar újságíró, szakíró, országgyűlési képviselő, Pethő Sándor fia. 1942-től, majd 1960-tól ismét a Magyar Nemzet főmunkatársa, később szerkesztője. Több útikönyv szerzője illetve társszerzője.

Életpályája[szerkesztés]

Apja a Magyar Nemzet alapítója, Pethő Sándor volt, édesanyja Takács Margit[1]. Pethő Tibor a tanulmányait a Ludovika Akadémián és a budapesti közgazdasági egyetemen végezte. 1942-től – édesapja halála után – a Magyar Nemzet szerkesztője lett. Részt vett a polgári ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Szabad Szó munkatársaként dolgozott, majd 1946-tól a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályát vezetette. 1948-tól a Szabad Szó, 1950-től a Magyar Távirati Iroda, 1952-től a Magyar Nemzet, 1957-től a Hétfői Hírek külpolitikai rovatának vezetőjeként dolgozott. 1953 után Nagy Imre politikáját támogatta. 1956 decemberében a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küldöttsége nevében eredménytelenül tárgyalt Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Szirmai Istvánnal a betiltott Irodalmi Újság és egyéb folyóiratok engedélyezésének ügyében. 1960-tól ismét a Magyar Nemzetnél dolgozott: előbb főmunkatársként, majd 1966-tól mint a szerkesztőbizottság tagja, 1973 és 1983 között, illetve 1991 és 1992 között a lap főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke volt. Pethő Tibor töltötte be 1976 és 1979 között a Magyar Újságírók Szövetségének elnöki tisztét. 1966 és 1976 között, majd 1979 és 1989-ig között a szövetség alelnöke volt. 1976-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke volt. 1967–1971, illetve 1975–1985 között országgyűlési képviselő volt. 1987-ben a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjává választották. 1989-től ő szerkesztette a Harang című hetilapot. 1995 után részt vett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület megalakításában.

Sírja a Farkasréti temetőben

Művei[szerkesztés]

  • Szabadságharc 1944-ben (Szilágyi Istvánnal, 1945)
  • Afrika és Délkelet-Ázsia népeinek szabadságharca (1952)
  • A Kárpátoktól a Balti-tengerig (1956)
  • Szuez (1958)
  • Útikalandok a régi Magyarországon (társszerző, 1963)
  • A háborúk ára (1966)
  • Amerika közelről (1972)
  • Szögletes földgömb (1976)
  • Ausztria (útikönyv, Szombathy Viktorral, 1979)
  • Kölcsönben a jövő (publicisztikai írások, 1985)

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]