Pethő Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pethő Tibor
Születési név Pethő Tibor
Született 1918. december 3.
Budapest
Elhunyt 1996. december 7. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar, magyar
Foglalkozása újságíró, szakíró, országgyűlési képviselő
Díjak Rózsa Ferenc-díj (1963)
Aranytoll (1986)
Magyar Örökség díj (posztumusz, 1997)

Pethő Tibor (Budapest, 1918. december 3. - Budapest, 1996. december 7.) magyar újságíró, szakíró, országgyűlési képviselő, Pethő Sándor fia. 1942-től, majd 1960-tól ismét a Magyar Nemzet főmunkatársa, később szerkesztője. Több útikönyv szerzője illetve társszerzője volt.

Életpályája[szerkesztés]

Apja a Magyar Nemzet alapítója, Pethő Sándor volt, édesanyja Székely Lujza. Pethő Tibor a tanulmányait a Ludovika Akadémián és a budapesti közgazdasági egyetemen végezte. 1942-től – édesapja halála után – a Magyar Nemzet szerkesztője lett. Részt vett a polgári ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Szabad Szó munkatársaként dolgozott, majd 1946-tól a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályát vezetette. 1948-tól a Szabad Szó, 1950-től a Magyar Távirati Iroda, 1952-től a Magyar Nemzet, 1957-től a Hétfői Hírek külpolitikai rovatának vezetőjeként dolgozott. 1953 után Nagy Imre politikáját támogatta. 1956 decemberében a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küldöttsége nevében eredménytelenül tárgyalt Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Szirmai Istvánnal a betiltott Irodalmi Újság és egyéb folyóiratok engedélyezésének ügyében. 1960-tól ismét a Magyar Nemzetnél dolgozott: előbb főmunkatársként, majd 1966-tól mint a szerkesztőbizottság tagja, 1973 és 1983 között, illetve 1991 és 1992 között a lap főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke volt. Pethő Tibor töltötte be 1976 és 1979 között a Magyar Újságírók Szövetségének elnöki tisztét. 1966 és 1976 között, majd 1979 és 1989-ig között a szövetség alelnöke volt. 1976-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke volt. 1967–1971, illetve 1975–1985 között országgyűlési képviselő volt. 1987-ben a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjává választották. 1989-től ő szerkesztette a Harang című hetilapot. 1995 után részt vett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület megalakításában.

Sírja a Farkasréti temetőben

Művei[szerkesztés]

  • Szabadságharc 1944-ben (Szilágyi Istvánnal, 1945)
  • Afrika és Délkelet-Ázsia népeinek szabadságharca (1952)
  • A Kárpátoktól a Balti-tengerig (1956)
  • Szuez (1958)
  • Útikalandok a régi Magyarországon (társszerző, 1963)
  • A háborúk ára (1966)
  • Amerika közelről (1972)
  • Szögletes földgömb (1976)
  • Ausztria (útikönyv, Szombathy Viktorral, 1979)
  • Kölcsönben a jövő (publikációs írások, 1984)

Emlékezete[szerkesztés]

Forrás és külső hivatkozás[szerkesztés]