Perszona (műhold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Perszona
A Perszona műhold méretarányos rajza
A Perszona műhold méretarányos rajza

Ország  Oroszország
Gyártó CSZKB-Progresz
Típus optikai felderítő műhold
Rendeltetés felderítés
Küldetés
Élettartam 7 év (tervezett)
Tömeg több mint 7000 kg

A Perszona (oroszul: Персона, GUKOSZ-kódja: 14F137) orosz negyedik generációs optikai felderítő műhold, melyet a szamarai CSZKB-Progressz fejlesztett ki a GRU megrendelésére. A műhold optikai rendszerét a szentpétervári LOMO vállalat és a Vavilov Állami Optikai Intézet dolgozta ki.

Történet[szerkesztés]

Az Orosz Védelmi Minisztérium 2000-ben írt ki pályázatot egy új optikai felderítő műhold kifejlesztésére, mellyel a korábbi Jantar–4KSZ1M (Nyeman) műholdakat váltják fel. A pályázatra a CSZKB-Progressz a korábbi Nyeman sorozat továbbfejlesztett változatát készítette el, melynél a Reszursz–DK földfigyelő műholdak több műszaki megoldását és rendszereit is felhasználták. Az NPO Lavocskin a korábbi Araksz felderítő műhold továbbfejlesztett változatának készítette el a pályázatra. A két pályázat közül a CSZKB-Progressz terve nyert.

A Perszona nevű műhold első indítását 2005-re tervezték. A műhold földi tesztjei azonban elhúzódtak, így az első indítást egy Szojuz–2.1b hordozórakétával csak 2008. július 26-án hajtották végre Pleszeckből Koszmosz–2441 jelzéssel.[1] A tesztrepülés összességében sikertelen volt. A műhold pályára állt ugyan, de egy hónappal később műszaki problémák jelentkeztek, majd szeptemberben irányíthatatlanná vált a műhold. A műholddal 2009-ben végleg elveszett a kapcsolat, az elektronikus rendszerei tönkrementek.

A műhold második indítását 2013. június 7-én hajtották végre Koszmosz–2486 jelzéssel, a műhold egyelőre rendeltetésszerűen üzemel. Harmadik példányát 2014-ben indítják.

Jellemzői[szerkesztés]

A műhold a polgári célú Reszursz–DK földfigyelő műholdon, illetve a Jantar–4 felderítő műhold utolsó változatain, a Jantar–4KSZ1 és Jantar–4KSZ1M-en alapul. A LOMO a műholdhoz új optikai szenzort készítettek, a 17V321 jelű teleszkópos érzékelőt. A műhold össztömege 7 tonna, tervezett élettartama 7 év. A műholdat 98°-os elhajlású, 750 km magasságú napszinkron pályán használják.

Az optikai érzékelő rendszer alapja egy Korscs rendszerű háromtükrös teleszkóp, melynek főtükre kb. 1,5 m átmérőjű, fókusztávolsága 20 m. Az elektrooptikai érzékelő CCD rendszerű, pixelmérete 9 mikrométer. Maximális felbontása a nadírban pánkromatikus képalkotásnál 33 cm.

A felvételeket a műhold háttértárba menti, majd nagy sebességű kódolt rádiócsatornán továbbítja a földi állomásra. Az adatátviteli rendszer sebességét a második példánynál az elsőhöz képest a négyszeresére növelték és hatékonyabb adattömörítést alkalmaznak. A második műholdnál az adatátviteli sebesség már eléri a 23 GB/s-ot.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]