Pernov (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pernov
Hajótípustorpedónaszád
NévadóPärnu
Üzemeltető Orosz Birodalom
HajóosztályPernov osztály
Pályafutása
Építés kezdete1891
Vízre bocsátás1892. augusztus 11.
Szolgálatba állítás1892. október
Szolgálat vége1922
Honi kikötőSzentpétervár
Sorsaszétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás120 t
Hossz42 m
Szélesség4,5 m
Merülés2,06 m
Hajtómű2 db gőzkazán, 2 db dugattyús gőzgép
Üzemanyag16 t szén
Teljesítmény1460 LE
Sebesség25–26 csomó
Hatótávolság550 tengeri mérföld
Fegyverzet2 db 37 mm-es ötcsövű Hotchkiss-féle gyorstüzelő ágyú, 3 db 381 mm-es torpedóindító-cső

Legénység22 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Pernov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Pernov (oroszul: Пернов) az Orosz Cári Haditengerészet Pernov osztályú gőzhajtású torpedónaszádja volt. Ez volt a hajóosztály első, névadó egysége. Később még 24 ilyen hajót állítottak szolgálatba. Az Orosz Balti Flottánál üzemelt, honi kikötője Szentpétervár volt.  

Története[szerkesztés]

Franciaországba, a Le Havre-i hajógyárban építették. 1891-ben kezdődött az építése, 1892. augusztus 11-én bocsátották vízre, majd még ugyanazon év októberében üzembe állították Oroszországban. A hajót Pärnu észt városról nevezték el (orosz neve Pernov), amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott. A próbaüzem során 25,46 csomós csúcssebességet ért el, amely felülmúlta a szerződésben elvárt értéket. A hajóra 1893-ban Oroszországban építettek fegyverzetet.

1893-ban átadták tanulmányozásra a Balti Hajógyárnak a későbbi oroszországi sorozatgyártás reményében. Ezt követően hosszabb ideig iskolahajóként használták. 1909-ben átminősítették avizóhajóvá, majd 1909–1910 között nagyjavítást végeztek rajta.

Az első világháború idején a Balti-tengeren az orosz flotta aknász hajóhadosztájába tartozott. 1917. november 7. után a bolsevikok által létrehozott Vörös Balti Flotta állományába került. 1918. április 9-én Turkuban német csapatok foglalták el a hajót, majd később átadták Finnországnak. 1922-ben a Szovjetuniónak történő visszaszolgáltatásáról döntöttek, de a teljesen kiöregedett és elavult hajó végül ócskavasként eladták Finnországnak, ahol szétbontották.

Jellemzői[szerkesztés]

Hajtóművét két du Temple-kazán és két függőlegesen elhelyezett gőzgép alkotta. A hajó tüzelőanyag kapacitása 16 tonna szén volt. A kb. 1000 kW teljesítményű gőzhajtóműve 25–26 csomós sebesség elérésére tette alkalmassá. Egy tüzelőanyag-feltöltéssel 550 tengeri mérföldet tehetett meg 10 csomós sebesség mellett.

Fegyverzetét 2 darab 37 mm-es ötcsövű Hotchkiss-féle gyorstüzelő ágyú, valamint 381 mm-es torpedók alkották. A három torpedóindító-csőből egy előre nézőt mereven a hajótest orr részébe, míg egy-egy elforgatható csövet a hajótest közepén, a két kémény között, valamint a tat részen helyeztek el.

Források[szerkesztés]

  • R. M. Melnyikov: Pervije russzkije minonoszci (Az első orosz torpedónaszádok), Korabli i szrazsenyija kiadó, Szentpétervár, 1997, pp. 92–96.