Pascale Robert-Diard
| Pascale Robert-Diard | |
 | |
| Született | 1961. |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia  |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pascale Robert-Diard (?, 1961 –) francia újságíró és regényíró.
Életrajza[szerkesztés]
Pascale Robert-Diard 1986-ban csatlakozott a Le Monde-hoz, kezdetben politikai újságíróként. 2002 óta jogi rovatvezető, aki a nagyobb bírósági ügyekről (peres ügyek, politikai és pénzügyi botrányok), valamint az igazságszolgáltatás mindennapjairól tudósít, beleértve a büntetőbíróságokat, a polgári tanácsokat és a gyorsított eljárásokat.
Elhivatottságát egy nagyszabású tárgyaláshoz köti, amelyen akkor vett részt, amikor még csak az újságírói pályán kezdett dolgozni:
"Azért vonzott ez a munka, mert lehetőségem volt részt venni Klaus Barbie perén, amikor gyakornok voltam a Le Monde-nál, és nagyon lenyűgözött".[1]
Irodalmi stílusban írt rovatai általában hosszúak és részletesek, és nagy hangsúlyt fektetnek a pszichológiára.[2] A jogi közösségben széles körben olvassák őket.[1] · [3] Olyan szakember, akit a média rendszeresen felkér, hogy kommentálja az aktuális jogi ügyeket, mint például Nicolas Bonnemaison[4], a halálos betegek eutanáziával vádolt sürgősségi orvos esetében. Pascale Robert-Diard évek óta blogot vezet, amely szerinte "megmentette a Le Monde jogi rovatát".[5] Munkáját úgy foglalja össze, hogy "közreműködik a jogi igazság megalkotásában "[6], és hangsúlyozza újságírói munkájának irodalmi dimenzióját. A Délibéré című folyóiratban 2018-ban megjelent interjúban P. Robert-Diard hangsúlyozta:
"Büszke vagyok arra, hogy szavakkal dolgozom. Gyakran éjszakába nyúlóan dolgozom, mert más napilapokkal ellentétben a Le Monde reggel «bezárja» az oldalait. Így több időm van az írásra. És ez lényeges, mert úgy gondolom, hogy a dolgok annyira összetettek, törékenyek és komolyak, hogy amivel tartozom az olvasóknak, az a szavaim pontossága és precizitása."[6]
A Le Monde jogi rovatai mellett több olyan könyv szerzője, amelyek a valóság és a fikció határán mozognak.[7] Visszatekintve megközelítésére, így magyarázza: "Kezdetben mindenekelőtt azt akartam elmesélni, hogy a bűncselekmény hogyan hatott más emberekre. De apránként ez az irodalmi dimenzió egyre nagyobb jelentőséget kapott. A több mint tizenöt éves gyakorlat során az írásom megváltozott, és fokozatosan megszabadultam a műfaji kódoktól."[8]
Díjai[szerkesztés]
2004-ben elnyerte az év Jean-Luc-Lagardère újságírója díjat a ELF-perről szóló tudósításáért.[9]
2018-ban elnyerte a Fondation Varenne által odaítélt 2018. évi nemzeti napisajtódíjat a gyámügyi igazságszolgáltatásról szóló, a Le Monde számára írt riportjáért.[10] · [11]
Kiadványok[szerkesztés]
- 2006-ban megjelent Dans le ventre de la justice (Perrin) című esszéje.
- 2015-ben ő írta a Le Procès Carlton (Le Lombard) című könyv szövegét, amelyet François Boucq illusztrált. A Le Monde számára nyomon követte a affaire du Carlton de Lille[12] ügyet.[13] · [14].
- 2016-ban jelent meg a La Déposition (L'Iconoclaste) című könyve, amely az affaire Agnès Le Roux ügyet[15], más néven az Agnelet-ügyet dolgozza fel.[16]. A könyv a 2016-os prix Femina döntőjébe jutott.
- 2017-ben jelent meg a La Part du juge című könyve, amely a valóság fanyar krónikája a tárgyalóteremből szemlélve. (Arkhê, előszó: Denis Salas)
- 2018-ban Stéphane Durand-Soufflanddal, a Figaro jogi rovatvezetőjével közösen kiadta a Jours de crimes (L'Iconoclaste) című kötetét.
- 2021-ben a Gabrielle Russier-ügyről[17] szóló Comprenne qui voudra (L'Iconoclaste) című kötetét Joseph Beauregard újságíróval és filmkészítővel közösen adja ki.[18] sur l'Affaire Gabrielle Russier.
- 2022-ben kiadja a La Petite Menteuse (L'Iconoclaste) című regényét.[19]. A regényt a prix Goncourt és a prix Interallié 2022 díjra jelölték.[20].
Magyarul[szerkesztés]
- A kis hazug (La petite menteuse) – Park, Budapest, 2024 · ISBN 9789636330088 · Fordította: Gulyás Adrienn
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Une témoin professionnelle à la barre : entretien avec Pascale Robert-Diard.
- ↑ « La Déposition » de Pascale Robert-Diard - Elle, 2016. október 20..
- ↑ VIDÉO - Au palais de justice de Paris, entre tragédie et vaudeville.
- ↑ Bonnemaison : "Un procès où l'on s'identifie aux familles et à l'accusé" - Vidéo Dailymotion.
- ↑ 20 ans du Monde.fr : "Le détour par les blogs a été un détour de création" - Vidéo Dailymotion.
- ↑ a b Une témoin professionnelle à la barre : entretien avec Pascale Robert-Diard.
- ↑ Pascale, chroniqueuse judiciaire [Version intégrale en bonus].
- ↑ Quand Leïla Slimani rencontre la journaliste Pascale Robert-Diard, 2020. február 24..
- ↑ Az ELF Aquitaine olajkitermelő, -finomító és -elosztó vállalat számos politikai-pénzügyi ügybe keveredett az 1980-as évek elején.
- ↑ Presse - Prix Varenne : les talents du journalisme dans la lumière, 2018. november 7.
- ↑ Le Prix Varenne récompense l’enquête de « La Croix » sur La Défense, 2019. november 7.
- ↑ A L’affaire du Carlton de Lille ügy René Kojfer tevékenysége körül forgott, aki a Carlton és a Les Tours szállodák PR-tevékenységéért felelt, valamint "party fines" szexpartikat szervezett, amelyek során számos lille-i, párizsi és washingtoni helyi notabilitás vette igénybe a prostituáltak szolgáltatásait.
- ↑ Affaire du Carlton : « Le tribunal n'est pas le gardien de l'ordre moral », 2015. február 2..
- ↑ Le Procès Carlton.
- ↑ Az Agnès Le Roux-ügy ügy egy 1977-ben a franciaországi Nizzában (Alpes-Maritimes) történt bűnügy, amely 2014. április 11-én azzal zárult, hogy a fő gyanúsítottat, Maurice Agnelet-t, az eltűnt nő volt szeretőjét gyilkosságért elítélték. Agnès Le Roux holttestét a mai napig nem találták meg.
- ↑ La Déposition : P. Robert-Diard.
- ↑ Gabrielle Russier (1937. április 29. – 1969. szeptember 1.) irodalomtudományi docens volt. aki egy tizenhat éves tanítványával folytatott szerelmi viszonyt követően egyéves felfüggesztett börtönbüntetést kapott kiskorú elrablásáért és megrontásáért. Öngyilkos lett marseille-i lakásában.
- ↑ L'amour interdit.
- ↑ La Petite Menteuse.
- ↑ "La petite menteuse" de Pascale Robert-Diard interroge la présomption de culpabilité, 2022. szeptember 29.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pascale Robert-Diard című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
