Palov József

Palov József
Életrajzi adatok
Született	1920. február 19. Istvánvölgy
Elhunyt	1998. május 14. Szarvas
Ismeretes mint	tanár, botanikus
Nemzetiség	magyar
Állampolgárság	jugoszláv
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Belgrádi Egyetem, Budapesti Tudományegyetem (1943.)
Pályafutása
Szakterület	biológia
Kutatási terület	botanika
Tudományos fokozat	egyetemi doktor (Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1968.)
Munkahelyek
Szarvasi Mezőgazdasági Technikum	tanár (1944–1945)
Szarvasi Tanítónőképző	tanár (1945–1959)
Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum	tanár (1963–1980)
Tessedik Sámuel Múzeum	igazgató (1951–1993)
Szakmai kitüntetések
Szarvas Városért kitüntetés (1980.)

Dr. Palov József (Istvánvölgy, Jugoszláv Királyság, 1920. február 19. – Szarvas, 1998. május 14.) magyar botanikus, tanár, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum alapítója.

Életpályája

Versectől északnyugatra fekvő Istvánvölgy nevű bánáti (ma Jugoszlávia) községben született, az apa itt volt tanító. Itt végezte iskoláit is, majd három évet hallgatott a belgrádi egyetemen. Az agrármérnöki majd a gazdasági tanári oklevelét már Budapesten szerezte - jugoszláv állampolgárként.

1944-től élt Szarvason. Először a mezőgazdasági technikumban, majd 1945-59-ig, az intézmény megszűnéséig a tanítónőképzőben tanított. Ezt követően a gimnázium tanára lett. 1963-tól a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba került. Ebben az intézményben - és jogutódjaiban - tanított nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig. Itt szerezte meg az egyetemi doktori majd a kandidátusi tudományos fokozatot.

Élete nagy művét, a múzeumot mellette alkotta meg. Az ötvenes években, tanítónőképző intézeti tanárként kezdte tanártársaival gyűjteni a Szarvas környéki néprajzi anyagot.

„	Egy Csepel motorkerékpárral, hátamra kötve hordtam kezdetben a gyűjtött anyagot	”

- emlékezett a kezdetekre a Szarvasi Krónika, 1994/8 számában vele készült interjúban.

1951-től hivatalosan is múzeummá minősített gyűjteményt először szekrényekben, később különböző épületekben, helyiségekben tárolta. Az általa alapított intézmény 1952-ben vette fel a Tessedik Sámuel Múzeum nevet.

1973-ban költözött a múzeum a mai helyére, a Tessedik-iskola akkor leromlott épületébe. Ő mentette meg a lebontástól Szarvas egyik legrégibb, 1788-ban épült műemlékét, majd azt az ő szívós munkájának eredményeként újították fel. Ugyancsak neki köszönhető, hogy a Szárazmalom szigorúan védett műemléképülete megmenekült az enyészettől.

1980-tól főhivatása lett a múzeumi munka, 1993-ig irányította igazgatóként.

Szarvason hunyt el 78 évesen, 1998. májusában, 1998. május 19-én kísérték utolsó útjára tanítványai, volt munkatársai és tisztelői.

Munkássága

Ő alapította meg a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumot. A város néprajzi és régészeti anyagának gyűjtője volt. Gyűjtő, szervező és irányító munkája mellett jelentősek publikációi is. Rendszeresen jelentek meg szakmai írásai a már megszűnt Békési Életben és a Tájolóban, különböző országos szaklapokban, a Szarvasi Krónikában és a Szarvas és Vidékében.

Az általa szerkesztett helytörténeti kiadványok ma már nélkülözhetetlen kézikönyvei a szarvasi helytörténészeknek.

1980-ban elsőnek kapta meg a Szarvas Városért kitüntetést.

Főbb munkái

• Adatok a Békés megyei zöldségöntözések fejlődéstörténetéhez (1890–1944) (Békési Élet, 1971)
• Képek Szarvas múltjából, 1972, 1992
• A szarvasi szárazmalom, 1973, 1976
• Tessedik városa hajdan és ma, 1979
• A Körös-Sárréti útikalauz Túrák Szarvason és környékén című fejezete, 1984.
• Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8, 1985.)
• Szarvas első artézi kútja (Szarvasi Krónika 3. szám, Szarvas 1989.)
• Adatok gr. Bolza Pál életéről... (Szarvasi Krónika 6/1992. szám)

• Ő fordította le németből Tessedik Sámuel: A Tiszavidék szikes talajainak műveléséről és hasznosításáról című munkáját (1988)

Források

• [1]
• Szarvasi Krónika [2]
• PIM

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.