POS terminál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(POS szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A POS terminál (angolul "Point of Sale", Svájcban EFT / POS terminál), magyarul készpénzmentes értékesítési pont, azaz egy online terminál, ami biztosítja a készpénz nélküli fizetés lehetőségét az értékesítési pontokon.

A POS terminálok története[szerkesztés]

Az 1970-es években az ATM-ek elterjedésekor a bankok annak lehetőségét kezdték fontolgatni, hogy a meglévő három készpénzkezelési folyamatot (készpénzfelvétel, készpénzfizetés és készpénzszállítás az értékesítési helyekről) helyettesítsék egyetlen, készpénz nélküli POS tranzakcióval. Automatizálni akarták a pénz átutalását a vevő számlájáról az értékesítő társaság számlájára. Ennek megfelelően a POS fizetés olyan fizetésnek minősül, amelyben az eladónak van POS terminálja, a vevő a megfelelő kártyát használja fizetési eszközként, és a kártyatulajdonos hitelességét (cardholder verification) túlzott erőfeszítések nélkül és viszonylag magas biztonság mellett elismerik (authentication), a kártya tulajdonosának történő terhelés, valamint a kiskereskedelmi és szolgáltató vállalat felé történő jóváírás automatizált.

Az első kísérletek a POS terminálokkal[szerkesztés]

A POS rendszerek fogalmi alapját 1968-ban az American Bankers Association akkori elnöke, Dale L. Reistad alkotta meg, a „készpénz nélküli társadalom” jövőképével. Az első POS fizetési rendszerekről, amelyek valóban bevezetésre kerültek, valószínűleg azért nincsen sok információ, mert csak helyi projektek voltak, amelyek nem voltak túl sikeresek. A hiányos irodalomnak köszönhetően elmondható, hogy az első POS fizetési rendszerek az 1971-es előkészületeket és a vizsgálati szakaszokat követően 1972-ben indultak el élesben az Egyesült Államokban. Voltak fizetési rendszerek elektronikus POS-terminálokkal a kiskereskedelmi és szolgáltató cégeknél, amelyeket a City National Bank & Trust Company of Columbus (Ohio államban) és a Savings Bank of Hampstead in Syosset (New York, Long Island) tesztelt.

Az Egyesült Államok első POS-rendszereinek megvalósításakor a bankok megpróbálták a lehető legközelebb maradni az akkor még újdonságnak számító ATM-ek feldolgozásához, ami azt jelentette, hogy az első POS-terminálokat betéti kártyákkal és PIN-kóddal kellett működtetni. Az első két POS-rendszer technikailag sikeres, de kereskedelmi szempontból sikertelen volt, mivel mindkét esetben területileg (csak egy körzetet vagy egy helyet fedtek le) és ügyfélkör (csak egy bank üzleti és privát ügyfelei használhatták őket) szempontjából korlátozottak voltak. Később a hasonló projektek hasonlóan működtek, ezért fontolóra vették a versengő bankok közötti együttműködésen alapuló összetettebb megoldásokat.

A helyi, és az egyes bankok által külön-külön üzemeltetett POS rendszerei a mennyiség és ügyfélkör hiánya miatt nem voltak működőképesek, így regionális, bank-semleges és ezáltal interoperábilis POS rendszerek alakultak ki. Ezeket a regionális ATM-üzemeltetők alapították, amelyek akkoriban a regionális bankok tulajdonában voltak, de a fokozatosan változó fizetési szokások eredményeként domináns POS hálózatokká fejlődtek.

A POS terminálok további fejlődése[szerkesztés]

A kártya- és termináltechnika fejlődésével megváltozott annak a definíciója, hogy mi a POS fizetési rendszer vagy a POS terminál.

A mai POS terminálok, amelyek támogatják mind a PIN kóddal (leginkább betéti kártyák), mind az aláírással ellátott kártyákat (többnyire hitelkártyák), valamint az elektronikus pénztárcával történő fizetéseket, a klasszikus betéti kártyák korából származnak, ahol a POS terminál egy tranzakciós terminál.

A fizetési eljárás ugyanaz volt már akkor is, mint ma:

  • A fizetendő összeget beírják, vagy ha a pénztárgép csatlakozik a POS terminálhoz, csak átviszik a gépről a terminálra.
  • A bankkártyát hozzáérintik a terminálhoz, behelyezik a leolvasójába, vagy áthúzzák a leolvasási nyíláson.
  • Ezután megvizsgálják a kártya hitelességét és érvényességét (jóváhagyott igen/nem, lejárt igen/nem). A vásárlási folyamat csak akkor folytatódik, ha a kártya megbízható, jóváhagyott és még nem járt le.
  • A PIN kódot egy speciális billentyűzet, a Encrypting PIN Pad segítségével adják meg, amelyet azonnal titkosít.
  • A kártya tulajdonosának banki adatközpontja jóváhagyja az összeget. Az engedélyezési kérelem részeként blokkolja a kért összeget és hitelesíti a kártyatulajdonost (cardholder verification) a PIN-kód ellenőrzésével.
  • Ha minden feltétel teljesült, a fizetés befejezése megjelenik a POS terminál képernyőjén.

Ez a POS terminálok első generációja a betéti kártya világából hamarosan tovább fejlődött, mivel az akkori hitelkártya-engedélyezési telefonokat hitelkártya-tranzakciós terminálokká fejlesztették tovább. A feldolgozás megegyezett az abban az időben a piacon forgalmazott betéti kártyák POS termináljaival, a kártyatulajdonos jogosultságának meghatározása kivételével. Annak igazolására, hogy a kártya bemutatója egyben a kártyatulajdonos is, a POS terminál ezen típusánál összehasonlították a kártyán szereplő aláírást a nyomtatott nyugtán szereplő aláírással.

Erre reagálva a betéti kártya világából érkező POS terminálokat kibővítették egy hitelkártya tranzakciós modullal, és így tovább fejlesztették azokat olyan univerzális POS terminálokká, amelyek képesek mind PIN-alapú, mind aláírás-alapú tranzakciók feldolgozására. Ez volt a POS terminálok második generációja a piacon.

A chipkártyák megjelenésével az 1990-es évek közepe óta megjelentek a harmadik generációs POS terminálok, amik megbízhatóbb módon ellenőrizhetik a kártya hitelességét. A chipkártya-olvasónak köszönhetően az ilyen univerzális terminálok nemcsak a PIN-kóddal és az aláírással történő tranzakciókat tudták hitelesíteni, hanem egy, a chipen lévő elektronikus pénztárcából is tudtak fizetési tranzakciót hitelesíteni.

Ezek a harmadik generációs POS terminálok továbbra is működnek a mágneses csíkkal és a chippel is. Mára az összes bankkártyán, legyen az betéti, vagy hitelkártya, megtalálható mindkét azonosítási megoldás.

A harmadik generációs POS terminálok elterjedésével egyes iparágak (például éttermek, kávézók, piaci standok) bírálták a rendszer helyhez kötöttségét, ami az internet kapcsolat (online tranzakció) következménye. A probléma kiküszöbölésére kifejlesztették a GSM alapú mobil POS terminálokat is, amiket egyre több helyen használnak.

A POS terminálok terjedésével világszerte felmerült a következő probléma, a valutaváltás a külföldi bankkártyás vásárlások során. A Dynamic Currency Conversion (DCC) POS terminál egy olyan kiterjesztése, amellyel a külföldi vásárlók megkapják a fizetési folyamat során fizetendő összeget, amelyet egy harmadik fél a saját valutájára konvertál. Ez a szolgáltatás nem ritkán azt jelenti, hogy a kibocsátó banknál lényegesen alacsonyabb árfolyamokat használnak, és az ügyfél költségei valóban növekednek.

Kasszaintegrációs megoldások[szerkesztés]

A kártyás fizetések növekvő számával a fizetési folyamat kiegészítéseként a POS terminál funkciói integrálódnak a pénztárgépbe. Ily módon elkerülhetők az esetleges hibák, elütések és felgyorsul a kártyás fizetés folyamata a pénztárgépnél. Az integráció során a biztonsági szempontból releváns funkciókat egy hitelesített különálló kártyaolvasóval felszerelt PIN pad látja el, amelyet perifériás eszközként csatlakoztatnak a pénztárgéphez. A pénztárgép meglévő erőforrásait – mint például a fizetési igazolások, számlák kinyomtatásához használt nyomtató, a kezelő és az ügyfél útmutatásainak megjelenítő elemei vagy a pénztárgép hálózati funkciói a fizetési szempontból releváns adatok banki rendszerbe történő továbbításához - a kártyás fizetési rendszerrel együtt használhatóak.

Régebben nehéz volt a szoftver integrálása a pénztárgép-megoldásokba, mivel nem léteztek nemzetközileg elfogadott protokollszabványok. A piacon azóta megjelent tényleges szabványok, mint például az IFSF POS-EPS interfésze vagy a Wincor Nixdorf O.P.I. interfésze (O.P.I .: Open Payment Initiative), sokkal könnyebbé teszik az integrációt. Az EPAS projekt (EPAS: Electronic Protocols Application Software) során protokoll-szabványokat is létrehoznak európai szinten, amelyek csökkentik a különböző interfészek sokféleségét.

A POS terminálok elterjedése és fejlődése világszerte[szerkesztés]

Az amerikai tapasztalatokra támaszkodva több európai ország azt a célt tűzte ki, hogy nemzeti betéti kártya POS rendszereket hozzanak létre. Ausztriában, Németországban az elektronikus készpénz, Belgiumban a Bancontact, Hollandiában a PIN.

Az európai nemzeti POS-rendszerekből és a többi kontinens regionális POS-rendszereiből kiindulva az 1980-as években összekapcsolták ezeket a POS-rendszereket a kölcsönös kártya-elfogadással, ami a Maestro globális debitkártya-rendszer kialakulásához vezetett.

Ezzel párhuzamosan, a kártya-elfogadás szabványosítását követően, a kártyakibocsájtó bankok felállítottak saját POS rendszereket, vagy részt vettek mások rendszereiben, így az öt, világszerte használható kártyával működő kártyatársaság teljes mértékben használhatta a POS-rendszerek hálózatát.

Ma a tendencia az, hogy a telepített terminálok elfogadják az összes szokásos kártyatípust, bár a pénzügyi szabályok típusonként eltérőek. Hosszú távon minden értékesítési ponton lesz legalább egy ilyen univerzális terminál. A POS terminálok fellendülése folytatódni fog az elkövetkező években.

A 2010-es években több olyan céget is alapítottak, amiknek a szakterülete az érintés nélküli fizetés, és digitális megoldásokat készítettek okostelefonokra és táblagépekre. Az NFC-kompatibilis fizetési kártyák és a mobil fizetések megjelenésével olyan alkalmazásokat fejlesztettek ki, amelyek feldolgozhatják a kifizetéseket helytől függetlenül. 2019-ben a Worldline és a Bitcoin Suisse szándéknyilatkozatot írtak alá, hogy közösen lehetővé tegyék a kriptovaluták elfogadását a POS terminálokon.

A magyarországi POS terminál piac[szerkesztés]

Magyarországon először a bankok nyújtottak POS terminál telepítési szolgáltatásokat. A 2010-es években a bankok mellett megjelentek bankfüggetlen magyar és külföldi szolgáltatók is.

A bankok közül az OTP Bank, a K&H Bank és a CIB Bank van jelen a hazai elfogadói piacon. Az UniCredit Bank, a Raiffeisen Bank, az Erste Bank és a Budapest Bank külső szolgáltatón keresztül nyújt kártyaelfogadói szolgáltatást.

A nem banki tulajdonú elfogadó szolgáltatók közé tartozik a teljesen magyar tulajdonú O.F.SZ (Fizetési Pont), és a külföldi tulajdonú szolgáltatók, mint a SIX Payment Services, a Global Payments, a B-Payment (Borgun), a Barion, a SumUp, a MyPOS, a NovoPayments, az EasyPay és a HelloPay. Új szereplőként jelent meg a Vodafone ReadyPay szolgáltatása is.

Az elektronikus fizetési infrastruktúra bővítése érdekében a Pénzügyminisztérium (korábban: Nemzetgazdasági Minisztérium) 2016 decemberében bankkártya-elfogadóhely telepítési programot hirdetett meg, melynek keretében 80.000 forinttal támogatják a megszabott feltételeknek megfelelő kereskedelmi üzleteket.

POS terminál típusok[szerkesztés]

Az elfogadók a kereskedők igényeinek függvényében kínálnak asztali vagy hordozható fizikai POS terminált.

Többféle kommunikációs lehetőség is létezik:

  • a hagyományosabb, asztali analóg kommunikációt támogató POS terminálok esetében analóg telefonhálózattal kell rendelkezni a kártyaelfogadás helyén,
  • az internet alapú kommunikációt támogató POS terminál ADSL / kábel / bérelt vonali internettel és mobil internettel működik,
  • a SIM-kártyával ellátott POS terminálok pedig vezeték nélküli GPRS-adatkapcsolatra képesek.

A bankkártya elfogadói piacot érintő fontos innováció, hogy a hagyományos POS terminálok mellett megjelentek az okostelefonokhoz csatlakoztatható kártyaolvasók, az ún. mobil POS terminálok (röviden mPOS terminálok).

A kereskedők már nem csak fizikai POS terminált tudnak igénybe venni, hanem online boltjaikban is lehetővé tudják tenni a bankkártyás fizetést virtuális POS terminál (VPOS) segítségével, mely az internetes kereskedelmi (e-commerce) tranzakciók lebonyolításának egyre népszerűbb eszköze.

Források[szerkesztés]

  1. Dale L. Reistad: The coming cashless society. In: Business horizons. Elsevier, New York NY 1967, ISSN 0007-6813 (angol)[1]
  2. Dale L. Reistad: The components of a „checkless society“ and a shopping trip of the future. In: Revue de la banque = Bank- en financiewezen / Forum Financier Belge, Bruxelles, 1969, ISSN 0772-7801 (angol)[2]
  3. Dale L. Reistad, Stephen A. Rhoades, Dominic DiSario jr.: [Electronic Funds Transfer:] EFT’s ’78. In: Bankers’ magazine. Boston MA 1978, ISSN 0730-4250 (angol)[3]
  4. Dale L. Reistad: The Prospects for ATM Program Changes Due to Debit Card, Chip Card and Home Terminal Development. In: Notes for ATM/3, BAI’s Third National ATM Conference, New Orleans LA 16.–19. Nov. 1980, (angol)
  5. Pohl, Hans et al. (Hrsgg.): Wirtschafts- und Sozialgeschichte der deutschen Sparkassen im 20. Jahrhundert, Stuttgart 2005. (német)
  6. Charge It ... but Check the Math. In: Washington Post, 2005. július 31. (angol) [4]
  7. Abzocke auf Auslandsreisen: Zahlen Sie bloß nicht in Euro. In: Spiegel Online, 2015. január 1. (német) [5]
  8. Kreditkartenterminal-App für Android In: onlinepc.ch, 2018. március 5.(német) [6]
  9. Bitcoin Suisse bringt Kryptowährungen an die Ladenkasse. In: finews.ch. 2019. november 8. (német) [7]
  10. Gazdasági Versenyhivatal: Jelentés a bankkártya-elfogadás piacán lefolytatott ágazati vizsgálatról. 2019. [8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2000. július 1.) „Cumulative index 2000”. Business Horizons 43 (4), 85–86. o. DOI:10.1016/s0007-6813(00)00076-8. ISSN 0007-6813.  
  2. (2017. május 27.) „The components of a „checkless society“ and a shopping trip of the future”. Mosaico 9 (2). ISSN 1983-7801.  
  3. Ward, C. H. (1996. november 1.). „Environmental Toxicology and Chemistry. An International Journal. Volume 15, Number 11, November 1996,”, Fort Belvoir, VA.  
  4. Charge It. .. but Check the Math. (Hozzáférés: 2005. augusztus 15.)
  5. Abzocke auf Auslandsreisen: Zahlen Sie bloß nicht in Euro.. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  6. Kreditkartenterminal-App für Android. (Hozzáférés: 2018. március 13.)
  7. Bitcoin Suisse bringt Kryptowährungen an die Ladenkasse. (Hozzáférés: 2019. november 9.)
  8. Bankkártya ágazati jelentés. (Hozzáférés: 2020. január 15.)