Pókhálóslepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Pókhálóslepke
Araschnia levana (2008-05-02) 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Szöglencrokonúak (Nymphalini)
Nem: Araschnia
Hübner, 1819)
Faj: A. levana
Tudományos név
Araschnia levana
(L., 1758)
Szinonimák

Papilio prorsa Linnaeus, 1758

Elterjedés
Elterjedési területének nyugati része 1998-banElterjedési területének nyugati része 1998-ban
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pókhálóslepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálóslepke témájú médiaállományokat és Pókhálóslepke témájú kategóriát.

Hernyói

A pókhálóslepke (Araschnia levana) a rovarok (Insecta) osztályában a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó faj.

Elterjedési területének növekménye 1945–1982 között

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiai faj. Európában Franciaország atlanti partvidékétől a Kelet-európai-síkságig fordul elő a mérsékelt éghajlati öv közepe táján: a Mediterráneumban nem él meg. Magyarországon mindenfelé megtalálható. Kimutatták, hogy a 20. század közepe óta elterjedésének északi határa észak felé tolódik: valószínű, hogy ez a globális felmelegedésnek köszönhető.

Jellemzői[szerkesztés]

Feketésbarna hernyója fején két tüskés szarvacska nő.

A három nemzedék megjelenése némileg eltérő:

Az első nemzedék szárnyának fesztávolsága 26–35 mm, a szárny alapszíne vörösesbarna vagy vöröses okkersárga. Rajzolata széles, szaggatott vagy felaprózódó fekete harántsávokból áll, a csúcstéren néhány apró, fehér ponttal vagy foltocskával. A hátulsó szárny szegélyét fekete félholdak kísérik és néhány kék vonalka. A szárnyak legsötétebb része a tőtér, erezetük vörhenyes. Az első szárny fonákján a csúcstér alatt nagy, ibolyaszínű folt van, az alapszín világosabb. A hátsó szárny fonákja csokoládévörös, rajzolata sárga, erezete fehér. A szárny csücske mögött tompa ibolyaszínű folt látható, a szegélyeket finom fekete vonalak kísérik.

A második nemzedék szárnyának fesztávolsága 33–44 mm, a szárny sötétbarna. Főként a hátsó szárnyon, de az elsőn is néhány finom, szaggatott, vörösesbarna harántvonal látszik, a szárny közepén pedig széles, az első szárny közepén megtörő fehér vagy sárga harántsáv húzódik végig. Az erezet részben vörös, részben fekete. A szárnyak fonákja barnásvörös, rajzolatuk fehér, a szegélyek világosak, a bennük végigfutó fekete vonalakat átszelő erek itt feketék, a belső térben fehérek. Az első szárny ibolyaszínű foltja hiányzik, a hátulsón pedig kis foltocskává zsugorodott, de a belső szögletben is van egy. A harmadik nemzedék szárnyának fesztávolsága 33–44 mm. A szárnyak teljesen feketék, barna színelem nélkül.

Életmódja[szerkesztés]

Főleg erdőszéleken, illetve árokpartokon él. A magasságra nem érzékeny; a magashegységekben is megtalálható

Hernyói társasan (tömegesen) élnek tápnövényükön, ami a nagy csalán (Urtica dioica).

Egy évben három nemzedéke repül (április–május, június–július, augusztus–szeptember).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]