Pénzügyi szolgáltatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pénzügyi szolgáltatások és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások körét Magyarországon a 2014. január 01-én hatályba lépett[1] 2013. évi CCXXXVII. törvény 3. §-a[2] határozza meg. (A korábbi szabályozást az 1996. évi CXII. törvény tartalmazta.)

A pénzügyi szolgáltatás fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában:

  • a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása,
  • b) hitel és pénzkölcsön nyújtása,
  • c) pénzügyi lízing,
  • d) pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása,
  • e) elektronikus pénz kibocsátása,
  • f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak,
  • g) kezesség és garancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása,
  • h) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység,
  • i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése,
  • j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás,
  • k) hitelreferencia szolgáltatás, valamint
  • l) követelésvásárlási tevékenység.

A kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, valutában, illetve devizában:

  • a) pénzváltási tevékenység;
  • b) fizetési rendszer működtetése;
  • c) pénzfeldolgozási tevékenység;
  • d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon;
  • e) forgatható utalvány kibocsátására irányuló tevékenység.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]