Péczely József (pedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Péczely József
Péczely József (1789-1849).jpg
Született 1789. december 25.
Komárom
Elhunyt 1849. május 23. (59 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
történész,
költő,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péczely József témájú médiaállományokat.

Péczeli Péczely József (Komárom, 1789. december 25.Debrecen, 1849. május 23.) pedagógus, történész, költő, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. 1815-től haláláig volt a Debreceni Református Kollégium meghatározó tanáregyénisége. Összefoglaló egyetemes és magyar történeti munkái mellett magyar és latin nyelvű versei is fennmaradtak.

Varjas János (1721–1786) pedagógus unokája, Péczeli József (1750–1792) költő, műfordító, református lelkész fia. Neve egyes forrásokban ifj. Péczely József alakban tűnik fel.

Életútja[szerkesztés]

Péczeli József költő és Varjas Katalin fiaként született Komáromban 1789. december 25-én, december 26-án keresztelték.(Az anyakönyvi kivonat szerint november 26-án keresztelték meg.[1]). Apja korai halálát (1792. december 4.) követően, 1792-ben édesanyjával Debrecenbe költözött. A Debreceni Református Kollégium növendéke volt 1804 és 1809 között. Itteni egyik tanára és fiatal éveinek vezetője, Budai Ézsaiás történetíró nagy hatással volt későbbi pályájára. 1811 márciusától 1813-ig a Mezőtúri Református Kollégiumot vezette rektorként. Ezt követően rövid ideig a Bécsi Egyetemen tanult, majd 1814–1815-ben a Göttingeni Egyetemen képezte tovább magát. 1815-ben hazatért és november 9-én kinevezést nyert a Debreceni Református Kollégiumba mint a történelem, illetve a görög–latin tanszékek tanára, továbbá mint a kollégium könyvtárosa (ez utóbbi tisztséget 1831-ig látta el). Az elkövetkező évtizedekben oktatómunkája mellett négy ízben töltötte be a kollégium rektori tisztségét (1818, 1822, 1829, 1847).

Munkássága[szerkesztés]

A kollégium tanáraként jelentős szerepet játszott az iskola és Debrecen szellemi életében egyaránt. Támogatta a diákok önképzését, a négykötetes Lant című kiadványban közreadta a kollégium tanulóinak verseit (1832–1835). A Magyar Tudós Társaságnál 1841. április 13-án kelt levelében 5000 forintos alapítványt tett szépirodalmi és történeti művek, pályamunkák díjazására (Péczely-díj).

1841-ben közreadott oktatási tervezetében támogatta a magyar nyelvű tanítás és a négyéves iskolakötelezettség általános bevezetését, javaslatokat tett a négyosztályos elemi iskolai és hatosztályos gimnáziumi oktatásból álló iskolarendszer beindítására, hitet tett az iskolai testnevelés fontossága mellett. Korszerű javaslatait nem fogadták el. Az 1842. június 6-án kelt alapítólevelében 500 pengőforintot adott a pozsonyi evangélikus líceumnak, hogy ennek az összegnek a kamatait a nemzeti irodalom ébresztését, gyarapodását célzó versenyzésre fordítsák.

Történetírói szemléletét alapvetően rendi felfogás jellemezte, de történeti munkáiban a felvilágosodás liberális és a reformkor haladó eszmei vonásai is megjelentek. Latin nyelvű világtörténelmi összefoglalását, amelyben Amerika felfedezésétől a francia forradalomig taglalta a történeti eseményeket, 1830-ban fejezte be. 1837-ben jelent meg Magyarország és a magyarok elmúlt évszázadait áttekintő történeti műve.

Mindemellett maga is verselt latin, illetve magyar nyelven. Részben klasszikus, részben a romantika szellemiségében fogant költeményeinek nagy része Epigrammák s' apróságok (1832) című könyvében maradt fenn.[2] Népszerű halottibeszéd-író volt, ő búcsúztatta Debrecen több notabilitását, például Benedek Mihály református püspököt, Simonffy Sámuel városi főbírót, Budai Ézsaiás történészt, klasszika-filológust. További fennmaradt írásaiban irodalomkritikai és esztétikai kérdésekkel is foglalkozott, de 1838. augusztus 30-ai akadémiai székfoglalójában például a nemzetgazdaság és a kulturális állapotok közötti kapcsolódási pontokat elemezte. Állandó levelezésben állt Kazinczy Ferenccel és Toldy Ferenccel, s kiadta apja, a nagy hírű komáromi református prédikátor, Péczeli József erkölcsi prédikációit (1831–1833).

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, 1837. szeptember 4-én az igazgatóság pedig vidéki rendes tagjává választotta. 1836-tól alapító tagja volt a Kisfaludy Társaságnak.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Summarium historiae recentioris Europae, a detectione Americae ad revolutionem Gallicam I–II. Debrecen: (kiadó nélkül). 1827–1830.  
  • A’ magyarok’ történetei Á’siából kijövetelektől fogva a’ mai időkig I–II. Debrecen: Tóth. 1837.   REAL-EOD

Források[szerkesztés]

  • Magyar irodalmi lexikon II. (L–R). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965. 460–461. o.  
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 384. o.  
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. 1723. o. ISBN 963-05-7747-X  
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 623. o. ISBN 963-9257-11-7  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 988–989. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 220–221. o. ISBN 963-547-414-8  
  1. Balkányi Kálmán (1903). Péczely József (PDF). Irodalomtörténeti Közlemények 13. (3. füzet), 259. o.  )
  2. Online