Otto von Camphausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto von Camphausen
Született1812. október 21.[1][2][3]
Hünshoven[4][3]
Elhunyt1896. május 18. (83 évesen)[2][3]
Berlin[4][3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
Tisztsége
  • assessor (1837–1840)
  • unskilled worker (1840–)
  • assessor (1840. december – )
  • assessor (1842. február – )
  • Member of the Prussian House of Representatives (1849–1852)
  • elnök (1854–, Preussische Staatsbank)
  • A porosz felsőház tagja (1861–)
  • pénzügyminiszter (1869. október 26. – 1878. március 23., Poroszország)
  • alelnök (1873. november 9. – 1878. március 23.)
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeAlter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto von Camphausen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Otto von Camphausen (Geilenkirchen, 1812. október 21.Berlin, 1896. május 18.) porosz jogász és pénzügyminiszter, Ludolf Camphausen öccse.

Élete[szerkesztés]

Jogi tanulmányait Bonnban, Heidelbergben, Münchenben és Berlinben elvégezvén, 1834-ben porosz állami szolgálatba lépett és bátyjának ösztönzésére kereskedelmi és pénzügyi kérdések tanulmányozásához fogott. 1845-ben mint előadó tanácsost a pénzügyminisztériumba hívták és ezen minőségben elkészítette az 1847-es országgyűlés elé terjesztett jövedelmi adóra vonatkozó törvényjavaslatot. 1869-ben Bismarck megtette pénzügyminiszterré. Ez állásában szerencsésen működött; elenyésztette a deficitet és a francia háború után bekövetkezett pillanatnyi pénzbőséget felhasználta az államadósság egy részének törlesztésére, a tisztviselők fizetésének emelésére, adóelengedésre stb. Ezen intézkedései, valamint alkotmányos érzelme és magatartása népszerűvé tették és 1873. november 9-én Albrecht von Roon visszalépése után a porosz államminisztérium alelnökévé nevezték ki. Bismarck herceget is gyakran helyettesítette. De amikor 1877-ben a viszonyok megváltoztak, a fölösleg az államháztartásban eltűnt és komoly kereskedelmi válság nehezedett Poroszországra, a védvámosok és agráriusok a kedvezőtlen fordulatért a szabadkereskedelem elvének hódoló Camphausent vádakkal kezdték elhalmozni és amikor Bismarck is cserben hagyta és a liberálisok is hevesen megtámadták, Camphausen 1878 februárjában lemondott. Ezután csak mint az urakházának tagja vett részt a politikai életben.

Források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven)
  3. a b c d Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2022. szeptember 27.)
  4. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 27.)
  5. a b Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)