Oláh Ernő (csellista)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oláh Ernő
Született 1945. február 17. (76 éves)[1]
Salgótarján[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása gordonkaművész
Kitüntetései Magyar Arany Érdemkereszt (2005)[2]

Oláh Ernő (Salgótarján, 1945. február 17.Budapest, 2020. október 7.[forrás?]) cigány származású csellista.

Tradicionális muzsikus családból származott. Apja cimbalmos volt, nagyszülei nagybőgőn és kisklarinéton játszottak. A fiú először hegedülni tanult, majd 12 évesen elkezdte a gordonkatanulmányait. 13 évesen a kor legnagyobb cigány csellistájától, Jáger Balázs Jánostól tanulhatott.

1959-től 1969-ig a Rajkó zenekar tagja volt. A Rajkó zenekarral Japánban, Kínában, Mongóliában, valamint Európa legnagyobb városaiban szerepelt.

A legnagyobb prímások zenekarainak a tagja volt. id. Járóka Sándor, ifj. Járóka Sándor, Boross Lajos, Bobe Gáspár Ernő, Gabora József együtteseivel szerepelt. Az 1972-ben Yehudi Menuhin által készített, Az ember zenéje című filmben Boross Lajos zenekarának tagjaként is muzsikált. 1976-tól készültek szólófelvételei a Magyar Rádióban, amiért nívódíjat kapott. 1985-ben alapító tagja volt a 100 tagú cigányzenekarnak. Számos jótékonysági koncertet rendezett a Heim Pál Gyermekkórház javára, amiért a Magyar Köztársaság arany, illetve bronz érdemkeresztet adományozott.

2008-ban Radnóti Miklós antirasszista díjjal tüntették ki. Csellójátékát számtalan rádiófelvétel őrzi.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap