Ugrás a tartalomhoz

Odilo bajor herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odilo
Odilo 17. századi ábrázolása. Jobb kezével királyi koronát nyújt, baljával pedig a hercegi koronát markolja (azt a választófejedelmi kalapot, amelyet csak 1623-ban kapott meg Bajorország).
Odilo 17. századi ábrázolása. Jobb kezével királyi koronát nyújt, baljával pedig a hercegi koronát markolja (azt a választófejedelmi kalapot, amelyet csak 1623-ban kapott meg Bajorország).

Bajorország hercege
Uralkodási ideje
737 748
ElődjeHugbert
UtódjaIII. Tassilo
Életrajzi adatok
UralkodóházAgilolfing-ház
Születettnem ismert
nem ismert
Elhunyt748. január 18.
nem ismert
ÉdesapjaGotfrid
Testvére(i)
  • Theudebald, Duke of Alamannia
  • Lantfrid
  • Huoching
HázastársaHiltrud
GyermekeiIII. Tassilo
A Wikimédia Commons tartalmaz Odilo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Odilo (vagy Oatilo, Uatilo; † 748. január 18.) Bajorország hercege volt 737-től 748-as haláláig.[1] Ő állíttatta össze a Lex Baiuvariorum-ot, a germán bajorok első törvénykönyvét.

Élete[szerkesztés]

Odilo az Agilolfing-dinasztiába (innen származtak a bajorok hercegei) tartozó Gotfrid alemann herceg fia volt. Apja 709-ben meghalt és az Alemann Hercegséget bátyja, Lantfrid örökölte; ő annak thurgaui részét kapta meg. 737-ben Hugbert bajor herceg halálával a dinasztia idősebbik ága kihalt és Odilo megörökölte Bajorországot.

739-ben Bonifác érsek az ő engedélyével szervezte át a hercegség egyházi rendszerét, megalapítva Regensburg, Freising, Passau és Salzburg püspökségeit. Az érsek 741-ben a szomszédos Frankóniában a würzburgi püspökséget is megszervezte. Intézkedései miatt a nemesség fellázadt és a herceg egy ideig hűbéruránál, Martell Károly frank majordomusnál keresett menedéket. Itt megismerkedett Károly lányával, Hiltruddal, akit 741-ben feleségül vett.[2] Apósa azonban még abban az évben meghalt és a herceg hamarosan fegyvert fogott sógorai, Karlmann és Kis Pippin majordomusok ellen.

Odilo 742/743-ban csatlakozott a frank vazallusok, Theudebald alemann és I. Hunald aquitániai hercegek függetlenségi harcához.[3] 743-ban a Lech folyó mellett vereséget szenvedett és meg kellett hódolnia, de herceg maradhatott.[3] Sikerült kiterjesztenie befolyását, amikor a szláv karantánok fejedelme, Boruth hajlandó volt a vazallusává válni, cserébe az avarok elleni segítségért.

747-ben Martell Károly legfiatalabb fia, a bátyjai által kolostorba zárt Grifo hozzá menekült. A következő évben Odilo meghalt. Grifo elrabolta Odilo özvegyét és kiskorú fiát, III. Tassilót és maga ült a hercegi trónra. 749-ben Kis Pippin elűzte Grifót és visszahelyezte a hét éves Tassilót a hercegség élére.[4]

Odilo több kolostort is alapított, többek között 739-ben Benediktbeuernben, 741-ben Niederalteichben.[5] és 748-ban Mondseeben.[6] Az alemanniai gengenbachi apátságban temették el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Couser, Johnathan (2010. július 11.). „The Changing Fortunes of Early Medieval Bavaria to 907 AD”. History Compass 8 (4), 333. o. DOI:10.1111/j.1478-0542.2009.00671.x.  
  2. Riché, Pierre. Les Carolingiens, une famille qui fit l'Europe, Paris, Hachette, 1983 (réimpr. 1997), 490 p. (ISBN 2-01-278851-3
  3. a b Wood, Ian. The Merovingian Kingdoms 450-751. Taylor & Francis Group, 287–288. o. (1993). ISBN 9780582493728 
  4. Airlie, Stuart (1999. december 1.). „Narratives of Triumph and Rituals of Submission: Charlemagne's Mastering of Bavaria”. Transactions of the Royal Historical Society 9, 93–119. o. DOI:10.2307/3679394. ISSN 0080-4401.  
  5. "The History of Abtei Niederaltaich", Benediktinerabtei Niederaltaich
  6. "Lake Mondsee", Mein Osterreich

Források[szerkesztés]

  • Borgolte Michael, Die Grafen Alemanniens in merowingischer und karolingischer Zeit. Eine Prosopographie, Jan Thorbecke Verlag Sigmaringen 1986.
  • Borgolte Michael, Geschichte der Grafschaften Alemanniens in fränkischer Zeit, Jan Thorbecke Verlag Sigmaringen 1984.
  • Geuenich, Dieter, Geschichte der Alemannen, Kohlhammer Verlag Stuttgart Berlin Köln 1997.
  • Couser, Johnathan (2010). "The Changing Fortunes of Early Medieval Bavaria to 907 AD". History Compass. 8 (4): p.. 333.
  • Wood, I. N.. The Merovingian kingdoms, 450-751. Longman (1994. július 11.). ISBN 0-582-21878-0. OCLC 27172340 

Ez a szócikk részben vagy egészben az Odilo, Duke of Bavaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.