Nyári pajzsosrák
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az állat oldalról nézve
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Triops cancriformis Bosc, 1801 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyári pajzsosrák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyári pajzsosrák témájú kategóriát. |
A nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) a levéllábú rákok (Branchiopoda) osztályának Notostraca rendjébe, ezen belül a pajzsosrákok (Triopsidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A nyári pajzsosrák ritka, inkább Dél-, Délkelet-Európában fordul elő. Magyarországon gyakori.
Megjelenése[szerkesztés]
A nyári pajzsosrák a Notostraca ősi rendjének jellegzetes képviselője, széles, lapos hátpajzzsal rendelkezik. Ez befedi az egész fejet és a törzset, végénél előtűnik a hátsó test az egy pár, fonal alakú, sokízű farokvillával. A törzsön legalább 40 pár levélláb található. Az állat hosszúsága a farokvillával együtt elérheti a 10 centimétert.
Életmódja[szerkesztés]
A nyári pajzsosrák, a Branchipus schaefferihez hasonlóan meleg vizekben élő faj, agyagos talajú pocsolyákban, elárasztott réteken, olykor évente leeresztett halastavakban fordul elő. A pajzsosrákok többnyire a vízfenék iszapjában turkálnak, kutatnak férgek és rovarlárvák után. Olykor hasoldalukkal felfelé úsznak a víz felszíne alatt.
Szaporodása[szerkesztés]
Európában szinte kizárólag csak nőstények élnek, ezek szűznemzéssel szaporodnak.
Fejlődési ideje május–szeptember között van.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
