Nyolcpettyes virágbogár

Nyolcpettyes virágbogár
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Család:	Ganajtúrófélék (Scarabaeidae);
Alcsalád:	Virágbogárformák;
Nem:	Gnorimus;
Tudományos név
	Gnorimus variabilis; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nyolcpettyes virágbogár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nyolcpettyes virágbogár témájú médiaállományokat és Nyolcpettyes virágbogár témájú kategóriát.

A nyolcpettyes virágbogár (Gnorimus variabilis) a ganajtúrófélék családjába tartozó, Európában honos, hegyvidéki lombos erdőkben élő bogárfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A nyolcpettyes virágbogár testhossza 18-22 mm. Színe egyöntetűen fénylő fekete. A sűrűn, ráncoltan pontozott szárnyfedők középtáján szabálytalan négyszög alakban négy-négy (ritkán öt) kis sárga folt található, amelyek közül a két hátulsó kissé nagyobb. A szárnyfedők szögletesek, felső "vállai" kissé kiugróak, kb. középtájon a legszélesebbek. Szemei nagyok és erősen kidomborodnak. Csápjai lemezes szerkezetűek, tíz szelvényből állnak, felépítésükben nincs különbség a nemek között. Fejpajzsa erősen kimetszett; finoman, ráncoltan pontozott. A durva pontozású előtoron csak hátul látszik hosszanti középbarázda, hátulsó szögleteiben kis sárga foltocska látszik. Potroha vége kinyúlik a szárnyfedők alól. Farfedője igen finoman recézett és ráncolt, kétoldalt a töve közelében egy-egy kerekded és a sarkokban egy-egy hosszúkás sárgás folttal. Lábaik hosszúak és erőteljesek. Testük alul sárgán szőrözött, a hímek esetében jóval erősebben.

Latin neve ellenére nem különösebben változékony, ritkán szárnyfedőiről a sárga foltok részben vagy teljesen hiányozhatnak.

Elterjedése[szerkesztés]

Európai faj, elterjedési területe a Brit-szigetektől Oroszország európai részéig, Dél-Svédországtól Görögországig terjed. A 20. században jelentősen megritkult, ma már csak Közép- és Dél-Európában mondható helyenként gyakorinak. Magyarországon ritka, a hegyvidékeken vannak elszigetelt állományai.

Életmódja[szerkesztés]

Hűvös, nedves, sűrű, öreg lomberdők lakója. Az imágók májustól augusztusig aktívak. Nappali életmódot folytat, ideje nagy részét a korhadékban vagy a kéreg alatt tölti, napsütéses időben a fatörzseken sütkérezik vagy a bodza és ernyősvirágúak virágain eszegeti a nektárt és a pollent. Tavasz végén vagy nyár elején párzanak, a nőstények feromonokkal hívják magukhoz a hímeket. Petéiket egyesével rakják az erősen korhadó, nyirkos fába (többnyire tölgy, bükk vagy szelídgesztenye, de más fajok is). Egy nőstény akár ötven petét is lerakhat. Lárvája pajorszerű, C-alakú, színe halványszürke, amely a végén idővel megsötétedik, feje halványbarna. A lárva két (ritkán három) évig a korhadó faanyaggal táplálkozik. Év elején bebábozódik és tavasszal előbújik az imágó, amely csak a melegebb idő beköszöntével válik aktívvá. Mesterséges körülmények között a magas páratartalom és 25 C°-os hőmérséklet volt optimális a lárva fejlődéséhez.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.