Nyerges szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nyerges szitakötő
Hím nyerges szitakötő
Hím nyerges szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Öregcsalád: Karcsú acsafélék (Aeshnoidea)
Család: Karcsú acsák (Aeshnidae)
Nem: Hemianax
Faj: H. ephippiger
Tudományos név
Hemianax ephippiger
(Burmeister, 1839)
Szinonimák
  • Crytosoma ephippiger Burmeister, 1839
  • Anax mediterranea Selys, 1840
  • Anax senegalensis Rambur, 1842
  • Anax ephippiger Brauer, 1866
  • Hemianax ephippiger Selys, 1883
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyerges szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyerges szitakötő témájú kategóriát.

A nyerges szitakötő (Hemianax ephippiger) Afrikában, Dél- és Közép-Ázsiában honos, Európába rendszeresen elkóborló szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Nagy-közepes méretű szitakötő, testhossza 61–66 mm, szárnyfesztávolsága 90–105 mm közötti. Tora homoksárga vagy zöldessárga, potroha feketével vagy sötétbarnával mintázott aranybarna; távolabbról fakó színösszeállításúnak tűnik. A felnőtt hímek potrohuk második szelvényén feltűnő kék, nyeregszerű foltot viselnek; ez a nőstényeknél és a fiatal hímeknél barnáslila. Szemeinek felső háromnegyede barna, alul (és a felső rész peremén) sárga. Hosszú szárnyjegye halványbarna-narancsszínű, szárnyerezete világos.

Hasonlíthat hozzá a tavi szitakötő (Anax parthenope), de annak szemei zöldeskékek, a kék folt a potroh 2-3. szelvényére kiterjed, szárnyerezete pedig sötét.

Elterjedése[szerkesztés]

Anax ephippiger.jpg

Afrikában, Délnyugat-Ázsiában (Észak-Indiáig) és Közép-Ázsiában honos. Rendkívül jól vándorol, a monszun utáni nemzedék október-decemberben nagy csapatokban kel útra és tavasztól több hullámban egész Európát bekóborolja, még a Feröer-szigetekre is eljut (sőt Izlandon is találtak egy elpusztult példányt). Dél- és Közép-Európában nyáron felnevel egy generációt, télen azonban minden lárvája és petéje elpusztul.

Életmódja[szerkesztés]

Hazájában a monszunesőzések utáni ideiglenes tavacskákban, pocsolyákban, vádikban lárvája kb. három hónap alatt imágóvá fejlődik. Európában is a sekély, gyorsan átmelegedő kisvizeket kedveli. Március-október között lehet találkozni velük. Az imágók tandem formációban párosodnak, utána a nőstény a víz színén lebegő korhadó növénydarabok vagy az iszap védelmébe helyezi el petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]