Nyarlathotep egy kitalált karakter az amerikai horroríró, H. P. Lovecraft műveiben. A külsejét legtöbbször egy magas, fáraószerű alakként említik a művekben. Sokszor úgy emlegetik, mint a Kúszó Káosz(the Crawling Chaos). Először Lovecraft 1920-as Nyarlathotep című novellájában jelent meg. Ez a teremtmény sokkal több műben szerepel, mint a szerző bármelyik másik szörnyalakja.
A lovecrafti mitológia egyik központi alakja. Ő a „külső istenek” hírvivője, afféle démoni Hermész-Mercurius. Néha „kúszó káosznak”, „kúszó rettenetnek” nevezik, vagy az értelem és érzékek nélküli „külső istenek” lelkeként, szellemeként emlegetik. Képes bármilyen alakot felölteni. Ismert megjelenési formái közé tartozik a fáraószerű emberi alak; a csápos szörnyeteg, arca helyén egy vérvörös nyúlvánnyal; a vörös szemű, fekete, szárnyas lény; és talán az a „fekete ember” („man in black”) is ő, aki a boszorkányszombatokon elnökölni szokott. Nem gyilkos természetű, mint a legtöbb lovecrafti isten, jobban szereti áldozatait az őrületbe kergetni. Ennek ellenére több helyen is történik utalás arra, hogy egyszer majd ő fogja kiirtani az emberiséget, illetve elpusztítani a Földet. (Bár lehet, hogy ezt is a maga módján teszi, kollektív őrületet bocsátva az emberiségre.) Nyarlathotep című novellájában Lovecraft így írja le egyik megjelenési formáját: „Ekkor jött elő Nyarlathotep Egyiptomból. Senki sem tudta megmondani, ki is ő valójában, de annyi bizonyos, hogy ősi vér csörgedezett az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. Amikor a fellahinok megpillantották, önkéntelenül térdre borultak előtte. Azt mondta, hogy huszonhét évszázad feketeségéből jött elő, és nem erről a bolygóról származó üzeneteket hozott.”
És ekkor érkezett hozzánk Egyiptomból Nyarlathotep. Senki nem tudta róla megmondani róla, hogy ki ő, de az ősi Nílus-menti vér csörgedezett az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. Az arab földművesek térdre vetették magukat a láttán, de nem tudták megmagyarázni, hogy miért. Nyarlathotep azt állította, huszonhét évszázad elmúltával támadt fel a sötétségből, és hogy nem e bolygóról származó üzeneteket hallott. A civilizált földekre jött hát Nyarlathotep, a füstös képű, nyurga és baljós idegen, aki mindegyre furcsa üveg- és fémkészülékeket vásárolgatott, hogy végül még furcsább készülékeket állítson össze belőlük. Sokat beszélt a villamosság és a pszichológia tudományáról, és olyan képességekről tett tanúbizonyságot, melyektől elnémult a döbbent publikum, ugyanakkor elképesztően hatalmassá duzzasztották hírnevét. Az emberek Nyarlathotep megtekintésére biztatták egymást, és megborzongtak. És bárhová látogatott el Nyarlathotep, onnan elpártolt a nyugalom, a hajnali órák csendjébe ugyanis mindegyre lidérces álmokból felriadók sikolyai hasítottak bele.
”
– H. P. Lovecraft: Nyarlathotep (Galamb Zoltán fordítása)
„
És eme undorlatos kozmikus nekropoliszon túlról, az időn kívül létező, felfoghatatlan, világtalan barlangokban dobok őrjítő üteme, istenkáromló fuvolák halvány, monoton szűkölése hallik; s e förtelmes kalapálás és sípolás kíséretére táncolnak lassan, ormótlanul és értelmetlenül a gigantikus és megismerhetetlen végső istenek, a vak, hangtalan és esztelen szörnyek, kiknek lelke: Nyarlathotep.
”
– H. P. Lovecraft: Nyarlathotep (Galamb Zoltán fordítása)
„
Nem tudta, mi lesz a sorsa; úgy sejtette, addig tartják itt, amíg meg nem érkezik a végtelenség más isteneinek félelmes lelke és küldönce, Nyarlathotep, a kúszó káosz.
”
– H. P. Lovecraft: The Dream-Quest of Unknown Kadath (Galamb Zoltán fordítása)
Yliaster, Daleth. Demonomicon - Démonológiai enciklopédia és gyakorlati kézikönyv, ford. Kolonics István, Tuan (2009). ISBN 978-963-9940-01-7. Hozzáférés ideje: 2016. június 10.
