NoART eARTh day

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A noART eARTh day a Művészeti Alkotástól Távolmaradás Világnapja, február 29-e.

2008. február 29. óta, későbbiekben négyévenként, majd minden évben egy nappal több napon, a környezetvédelmi világnapok (pl. a Föld napja) mintájára, a művészek nem terhelik a bolygót műalkotások létrehozásával.

Története[szerkesztés]

Ivan Ladislav Galeta (1947–2014) horvát képzőművész 2008. február 29-én a Fenntarthatóság és Kortárs Művészet: Kivonulás vagy aktivizmus? című nemzetközi szimpóziumon Budapesten[1] ismertette a noART eARTh day kiáltványát, melyet huszonöt nyelvre lefordíttatott. A projekt részben mint hálózati mű valósult meg a www.noartearthday.com oldalon; ez ma már nem látható.

Előadásában több olyan művészeti produktumot is bemutatott, amelyek létrehozásuk révén pusztító hatással lettek környezetükre.

Élesen bírálta Robert Smithson világszinten ismert land art művét, a Spirális gátat, mivel művészi alkotásával Smithson tönkretette a utahi Nagy-sóstó flóráját és faunáját.

Amikor művészetről van szó, úgy tűnik, hogy minden megengedett és megbocsátott; ez elfogadhatatlan a jövőnk szempontjából – protestált Galeta.

A kiáltvány szövege[szerkesztés]

NOART EARTH DAY

A kreáció minden tevékenysége valójában romboló tevékenység. (Pablo Picasso)

Felvetem, hogy február 29-ét kikiáltsák a Művészeti Alkotástól Távolmaradás Világnapjává.

Tekintettel arra, hogy ma mindenkiből lehet művész, még csak speciális képzettség sem szükséges hozzá, az elmúlt időszakban egyre aggasztó tényező lett, hogy mindenki úgy gondolja a művészi alkotásuk érdemes rá, hogy az meg legyen őrizve a jövő generációi részére.

A másik ok, hogy manapság egyre többen hagyják ott műtermeiket, amelyek zárt terében kissé klausztrofóbikussá vált az alkotás, arról nem is beszélve, hogy a folytonos összezártság a festékekkel és a kémiai anyagokkal nem tesz jót az egészségnek és a léleknek sem. Így elkezdődött a kivonulás a szabad levegőre, egyre több lett a landartisztikus tevékenyég, amely kreatív szabadsága miatt akkora méretben vonzotta a művészeket, hogy néhol már aggasztó méreteket öltött – ezt az internetes oldalakon is meg lehet figyelni.

Anélkül, hogy belemennénk a különböző értékrendek vitájába arról, hogy valamely művészeti alkotás mestermunka-e vagy sem, ami a jelenlevő szövegkörnyezetben teljesen lényegtelen is, félek, ha tovább folytatjuk az érintetlen természet „szebbé formálását” és a művészeti alkotások tömeges felhalmozását, melyeknek logikus következménye a megfelelő tárolóhelyek létrehozása számukra, nemsokára úgy fogjuk végezni, mint a Rapa Nui civilizáció.”[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sustainability and Contemporary Art: Exit or Activism? 2008.02.29. Budapest, Central European University. http://translocal.org/sustainability/exitoractivism.html
  2. A noART eARTh day kiáltvány: http://translocal.org/pdfs/noARTeARThday.pdf Archiválva 2016. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben