Nino Bixio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nino Bixio
SzületettGerolamo Bixio
1821. október 2.[1][2][3]
Genova[4]
Elhunyt1873. december 16. (52 évesen)[5][2][3]
Banda Aceh
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1873. december 16.)
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. január 27. – 1870. november 2.)
  • Olasz Királyság szenátora (1870. február 6. – 1873. december 16.)
Kitüntetései
  • Grand Officer of the Military Order of Savoy
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Commemorative Medal of the Unity of Italy
  • Commemoration Medal for the thousand of Marsala
  • Gold Medal of Military Valour
Halál okakolera
SírhelyeStaglieno Cemetery Pantheon (1892. november 21. – , Pantheon IV)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Bixio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gerolamo Nino Bixio (Chiavari, Genova mellett, 1821. október 2. – Acsin, Szumátra, 1873. december 14.) olasz tábornok.

Életútja[szerkesztés]

1835-ben a szárd kereskedelmi tengerészeti szolgálatba lépett, beutazta Amerikát és Ausztráliát, és lassanként hajóskapitányi rangra emelkedett. Az 1848-as szabadságharc kitörésekor az olasz felkelő csapatokhoz csatlakozott, részt vett Velence, szintúgy Garibaldi alatt Róma védelmezésében, és minthogy e küzdelmekben megsebesült, visszavonult Genovába, ahol 1850-ben ismét tengerész lett. Az 1859-es háborúban mint őrnagy egy alpesi vadászcsapatot vezérelt, és a villafrancai béke megkötése után ezredessé nevezték ki. 1860-ban Garibaldit Szicíliába követte, és mint a marsalai ezer vitéz egyike, kiváló részt vett Szicília és Nápoly felszabadításában. Küzdött Calatafiminál és Palermónál, elfoglalta Reggiót, és eldöntötte a Volturno mellett kivívott győzelmet. 1862-ben tábornoki ranggal az olasz hadseregbe lépett, 1863-ban Alessandria parancsnokává lett, 1865-ben pedig tagja az olasz parlamentnek. Az 1866-os hadjáratban mint dandárparancsnok szerepelt, szintúgy 1871-ben, amidőn Civitavecchia megszállása után Róma bevételének tanúja volt. Ekkor rövid időre visszavonult a magánéletbe, de már 1873-ban Maddaloni nevű hajóján Szumátrába utazott, és ott bérbe adta hajóját a holland kormánynak az acsini hadjáratra. Eközben kapta meg a kolerát, mely halálát okozta.

Életrajzát megírta Guerzoni (2, kiadás Flor. 1875., 2 kötet). Magyar nyelven írt rövid életrajzait a Vasárnapi Ujság (1874. 3.) és Magyarország és a Nagyvilág (1874. 3.) közölték. újabb életrajza Delvecchiótól: Cenni biografiai di Nino Bixio (Genova, 1887). Bixio a magyar emigráció számos tagjával is baráti viszonyban állott, különösen azokkal, akik Garibaldi 1860-os expedíciójában részt vettek, elsősorban gróf Teleki Sándorral, aki Emlékirataiban több helyen megemlékezett róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2015. január 9.)

Forrás[szerkesztés]