Nimrod (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nimrod
HajótípusSzkúner, majd átépítést követően barkentin
TulajdonosJob Brothers, Ernest Shackleton
Illetőségi kikötőLiverpool (Nagy-Britannia)
IMO azonosító55047
Pályafutása
ÉpítőAlexander Stephen and Sons Ltd. (Dundee, Skócia)
Ára5000 £ (1907)
Építés kezdete1865
Vízre bocsátás1866
Szolgálatba állítás1867
Szolgálat vége1919. január 29.
Honi kikötőSt. John’s (Új-Fundland)
SorsaZátonyra futott és elsüllyedt (1919. január 29.)
Általános jellemzők
KonstrukcióGőzgéppel felszerelt vitorláshajó
Vízkiszorítás334 bruttó regisztertonna
Hossz41,6 m
Szélesség8,2 m
Merülés4,9 m
HajtóműVitorla, kiegészítő gőzgép
Teljesítmény60 lóerős gőzgép
Sebesség6 csomó (11 km/h)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nimrod témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nimrod egy 1866-ban vízre bocsátott szkúner (az 1907-es átépítést követően barkentin) típusú, gőzgéppel felszerelt, háromárbócos, eredetileg fókavadászat céljára épített vitorláshajó volt, amely később az Ernest Shackleton által szervezett brit antarktiszi expedíció, közkeletű nevén a Nimrod-expedíció (1907-1909) expedíciós hajójaként vált ismertté. A hajó 1919. január 31-én Norfolk partjainál zátonyra futott és elsüllyedt.

Építése és fókavadász hasznosítása (1865–1907)[szerkesztés]

A Nimrodot a skóciai Dundee-ben, az Alexander Stephen and Sons Ltd. hajóépítő műhelyben építették 1865 és 1866 között. A hajó – építésekor – 41,6 méter hosszú, 8,2 méter széles és 4,9 méter merülésű[1], 334 bruttó regisztertonna vízkiszorítású, háromárbócos szkúner típusú, tölgyfából készült vitorlás volt. Később egy Westray, Copeland & Co. gyártmányú, kéthengeres, egykazános, egy hajócsavarral ellátott, 60 lóerős gőzgéppel mint kiegészítő hajtással szerelték fel, amelyet 1889-ben kicseréltek.[2][3]

Nevét Nimród mezopotámiai királyról, Noé dédunokájáról kapta, akit az Ószövetségben hatalmas vadászként és az erő szimbólumaként ábrázoltak.[4]

A hajót a Job Brothers liverpooli hajózási társaság megrendelésére készítették, amely azt bálna- és fókavadászatra használta. A hajó honi kikötője (lajstromozási kikötője) St. John’s-ban Új-Fundlandon volt.[3]

A Nimrod átalakítása (1907)[szerkesztés]

Ernest Shackleton

Ernest Shackleton brit felfedező, Antarktisz-kutató első saját szervezésű kutatóútjához megfelelő expedíciós hajót keresett. 1907-ben Adrien de Gerlache javaslatára Norvégiában tárgyalásokat folytatott a Bjørn (magyarul: medve) nevű, kifejezetten a sarkvidéki hajózásra épített, 500 tonnás hajó megvásárlására vonatkozóan, azonban a 11 000 £ vételárat – az expedíció szűkös anyagi lehetőségei miatt – nem tudta megfizetni.[5]

Ekkor hívták fel a figyelmét az Új-Fundlandon található Nimrodra, amelyről egy ügynök kielégítő vizsgálati jelentést küldött részére. Shackleton a jelentés alapján 5000 £ összegű vételárért 1907 májusában megvásárolta a hajót.[6] Mielőtt személyesen is megtekintette volna, úgy tervezte, hogy a hajót átkereszteli Endurance-ra (magyarul: kitartás), a névvel családja jelmondatára – „By endurance we conquer“ (latinul: „Fortitudine Vincimus”; magyarul: „Kitartással győzni fogunk”) – utalva.[7][8]

A Nimrod 1907. június 15-én hajózott fel a Temzén Londonba. A 41 éves, viharvert, ütött-kopott hajó fedélzete és árbócai korhadtak voltak, az egész hajótestet kívül-belül ellepte a fókazsír, a vitorlázat alkalmatlan volt Shackleton terveihez, méretei és teljesítménye pedig elmaradt a jelentések alapján várt adatoktól.[7][9] Shackleton – saját bevallása szerint – jelentős csalódásként élte meg az első, hajóval kapcsolatos tapasztalatait.[10]

Mivel alig néhány hét volt az expedíció tervezett indulásáig és a hajó jelentős felújításra, átalakításra szorult, Shackleton a munkálatok elvégzésével azonnal megbízta a blackwalli R & H Green hajóépítő műhelyt, amely már más sarki expedíciók számára is készített fel hajókat.[11] A felújítás során a teljes hajótestet újraszigetelték, a fedélzetet és a tárolókat megtisztították és az árbócokat és vitorlázatot eltávolították. A hajóra új árbócok és új vitorlázat került, mellyel a korábbi szkúnerből barkentinné alakították a Nimrodot. Az előárbócra szögletes vitorla, míg a fő- és hátsó árbócra ágvitorla került. A hajó tárolórekeszeiben a legénység és a tudományos munkatársak számára kabinok épültek, melyekhez létrákon lehetett lejutni. A hajó új, 60 lóerős gőzgéppel lett ellátva, amellyel nyolc és fél csomó (közel 16 km/h) maximális sebességet lehetett elérni.[7] Shackleton utóbb úgy nyilatkozott, hogy a munkák végeztével egyre büszkébb lett az erős kis hajójára.[9]

Nimrod-expedíció (1907–1909)[szerkesztés]

A Nimrod expedíciós hajó az összetorlódott jégtáblák között

Shackleton a Nimrod kapitányává Rupert G. England tartalékos tengerésztisztet nevezte ki, aki a Discovery-expedíció során a Morning segédhajó kapitányaként szolgált.[12] A Nimrod 1907. július 30-án hajózott ki a londoni East India Dock kikötőből, azonban a királyi család kérésére – mely szerint indulás előtt látni kívánják a Nimrodot – kikötöttek a wight-szigeti Cowes kikötőjében. 1907. augusztus 4-én VII. Eduárd király, Alexandra királyné, a Walesi herceg, Victoria hercegnő és a Connaught-i herceg Cowesban megszemlézték a Nimrodot. A királyné egy selyem birodalmi lobogót adott Shackletonnak, a király pedig a Királyi Viktória Rend tagja kitüntetést adományozta neki.[13][14] Ezt követően a Nimrod a dél-afrikai Fokváros érintésével Új-Zélandra hajózott és 1907. november 23-án megérkezett Lyttelton kikötőjébe.[14]

Adams, Wild és Shackleton (balról jobbra) az expedíció által elért legdélebbi ponton, 1909. január 9-én

A Nimrod 1908. január 1-én hagyta el Lyttelton kikötőjét.[15] Annak érdekében, hogy spóroljanak a szénnel, a hajót a Koonya gőzhajó vontatta 2655 km-en (1650 mérföld) keresztül, egészen a déli sarkkörig. Shackletonnak sikerült meggyőznie a Koonya tulajdonosát, a Union Steamship Companyt és az új-zélandi kormányt, hogy ennek költségét vállalják át.[16] Miután január 15-én a Koonya visszafordult[17], a Nimrod a zajló jégen keresztül tovább haladt az antarktiszi szárazföld felé. Az instabil jégviszonyok miatt sem a Bálna-öbölben, sem a VII. Eduárd-félszigeten nem tudtak partra szállni, így végül – az eredeti tervet módosítva – a McMurdo Soundnál, a Royds-fokon alakították ki az expedíció bázisállomását. A téli szállás körülbelül 39 km-re északra volt a Robert Falcon Scott Discovery-expedícióján, a Hut Pointon kialakított állomáshelytől.[18] A Nimrod a kirakodást követően, 1908. február 22-én visszahajózott Új-Zélandra.[19]

Az expedíció során a parti csapat számos fontos felfedezést és kutatást hajtott végre. Ennek körében 1908. március 10-én Edgeworth David, Douglas Mawson és Alistair Mackay, valamint a segédcsapatot alkotó Eric Marshall, Jameson Adams és Philip Brocklehurst elsőként mászták meg a Mount Erebus vulkán 3794 méter magas csúcskráterét. 1909. január 16-án David, Mawson és Mackay a 72°15' déli szélességnél és a 155°16' keleti hosszúságnál elérték a déli mágneses pólus számított helyét.[20] Eközben Shackleton, Frank Wild, Adams és Marshall kísérletet tettek a földrajzi Déli-sark elérésére. Bár 180 kilométerrel a cél előtt, a rossz időjárási viszonyok, a fogyóban lévő készletek, az elégtelen felszerelés és az egyre növekvő kimerültség miatt vissza kellett fordulniuk, azonban 1909. január 9-én elérték a 88°23′ déli szélességet, mellyel új rekordot állítottak fel.[21] Korábban senki nem jutott ennyire közel a földrajzi Déli-sarkhoz.

A Nimrod eközben Lytteltonban alapos javításon esett keresztül, melynek során felkészítették az újabb sarkvidéki útra. Mivel England kapitány egészségi állapotára figyelemmel lemondott, a hajó parancsnoka F. P. Evans, a Koonya kapitánya lett.[22] A hajó 1909. január 6-án tért vissza a Royds-fokra. Miután sikerült felvenni a déli mágneses pólus elérésére indult ún. nyugati csapatot, és később Shackletonék is nagy megpróbáltatások árán visszajutottak a hajóhoz, a hajó 1909. március 4-én hazafelé vette az irányt.[23]

Az expedíció utáni évek, a hajó elsüllyedése (1909–1919)[szerkesztés]

Az expedíciót követően Shackleton egy évig múzeumként üzemeltette a hajót, majd anyagi gondjai miatt 1910-ben kénytelen volt azt eladni. A Nimrodot ezután az északi-tengeri szénkereskedelemben, teherhajóként használták.[2]

A Nimrod 1919. január 29-én egy Blythből Calais-be tervezett út során, szénrakománnyal a fedélzetén, Norfolk partjainál, Caisternél egy viharban zátonyra futott. A gépházat hamarosan elárasztotta a víz, a tat beszakadt, majd a hajót teljesen ellepte a víz. A caisteri mentőállomásról látták a hajó vészjelzéseit, azonban a vihar miatt nem tudták a mentést megkezdeni. A tizenkétfős legénység végül mentőcsónakba szállt, amely azonban felborult, és a legénységből csupán ketten voltak képesek – hatórás küzdelmet követően – partra jutni.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nimrod
  2. a b c Wreck Site
  3. a b Riffenburgh 122. oldal
  4. Biblia, Ószövetség, Teremtés könyve 10.1. - 10.12.. Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2019. december 23.)
  5. Huntford 174–175. oldal
  6. Mill 109. oldal
  7. a b c Riffenburgh 123. oldal
  8. Később Shackleton a birodalmi transzantarktiszi expedíció (1914–1917) céljára megvásárolt 44 méteres, háromárbócos barkentint, a Polarist keresztelte Endurance névre.
  9. a b Fisher 116. oldal
  10. Shackleton 32. oldal
  11. Shackleton 33. oldal
  12. Shackleton 37. oldal
  13. Mill 110. oldal
  14. a b Shackleton 39. oldal
  15. Shackleton 15. oldal
  16. Shackleton 41. oldal
  17. Shackleton 46. oldal
  18. Shackleton 49–53. oldal
  19. Shackleton 60. oldal
  20. Riffenburgh 244. oldal
  21. Riffenburgh 231. oldal
  22. Shackleton 153. oldal
  23. Shackleton 199. oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]