Nimfapapagáj
| Nimfapapagáj | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Nymphicus hollandicus (Kerr, 1792) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nimfapapagáj témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Nimfapapagáj témájú médiaállományokat és Nimfapapagáj témájú kategóriát.
|
A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Nymphicus nem egyetlen faja.[1]
Régebbi rendszerbesorolások a Psittacus nembe sorolták Psittacus hollandicus néven, illetve a Leptolophus nembe sorolták Leptolophus hollandicus néven.
Átmeneti fajnak számít a kakaduk és a laposfarkú papagájok között. Korábban a papagájfélék családjába sorolták, de bizonyos anatómiai tulajdonságai és viselkedésükben fellelhető sajátosságok miatt a kakadufélék közé sorolták át.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ausztrália területén honos. Fákkal tarkított, nyílt füves térségek lakója. A zárt erdőségeket kifejezetten kerüli.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 32 centiméter. Alapszíne szürke, a hímnek sárga a feje. Némelyik madár sötétebb vagy enyhén barnás árnyalatú. A domesztikált egyedek között albínó, lutínó és izabellaszínű egyedek is akadnak. Az eredeti, vadon élő alak és a háziasított egyedek színezete között sok átmenet létezik. Homloka, feje tetejének elülső része, a pofa- és a toroktájék sárga. Arcrészén narancssárga folt, szárnyán fehér szárnyfolt található. Felálló tollbóbitát visel. A bóbita túlnyomórészt sárga, szürkés csúcsi dísszel. Finom, csúcsánál elkeskenyedő bóbitáját izgalmában leszegi. Farka 17 centiméteres, a felső farkfedők és a középső faroktollak világosszürkék, míg a külső sötétebbek. Lába és csőre szürke, viaszhártyája részben tollal fedett.
A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkével kevert sárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk. Bóbitáján több a szürke.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagy csapatokban a talajon keresgéli magokból, füvekből, gyomokból és bogyókból álló táplálékát. A párok a csapaton belül is összetartanak. Szárazság esetén egy-egy vízlelőhelyen akár 1000 madár is összegyűlhet. Szívesen üldögél a fák ágain, de táplálkozni többnyire a földön szokott. Röpte gyors és iránytartó.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Költési időszaka a csapadék függvényében alakul, de inkább az őszi hónapokban szokott költeni. Faodúba készíti fészkét. Egy fán csak egy nimfapapagáj fészek található, a legközelebb 200 méterre tűri meg fajtársait költési idényben. Fészekalja négy-öt tojásból áll. A szülők felváltva kotlanak. A kotlási idő 18-21 nap, a kirepülési idő négy-öt hét.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. szeptember 11.
- Werner Lantermann: Nymphensittiche. Artgerechte Haltung, Pflege und Zucht 1. Auflage, Oertel + Spörer, Reutlingen 1999, ISBN 3-88627-231-1
- Franz Robiller: Handbuch der Vogelpflege. Papageien Band 1 Seiten 434 bis 442, 2. Auflage, Eugen Ulmer, Stuttgart 2001, ISBN 3-8001-7485-5



