Nicolas Leblanc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nicolas Leblanc
Nicolas Leblanc szobra Párizsban a Francia Állami Felnőttképző Egyetem (CNAM) udvarában
Nicolas Leblanc szobra Párizsban a Francia Állami Felnőttképző Egyetem (CNAM) udvarában
Született 1742. december 6.[1][2][3]
Ivoy-le-Pré[4]
Elhunyt 1806. január 16. (63 évesen)[1][5][2][3]
Saint-Denis[4]
Állampolgársága francia
Gyermekei César-Nicolas-Louis Leblanc
Foglalkozása
Halál okalőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Leblanc témájú médiaállományokat.

Nicolas Leblanc (Ivoy-le-Pré, 1742. december 6.Párizs, 1806. január 16.) francia orvos és kémikus. Ő dolgozta ki a szódagyártás első nagyipari eljárását.

Élete, munkássága[szerkesztés]

1742. december 6-án született Franciaországban Ivoy-le-Pré-ben. Apja egy vasműben dolgozott hivatalnokként, de nem tudta felnevelni őt, hiszen 1751-ben elhunyt. Nicolas ezután Bourges-ba került a család jó barátjához, Dr. Bienhez. Gyámja nagy hatást gyakorolt a fiatal fiúra, aki a gyógyászat iránt kezdett érdeklődni. Miután 1759-ben Bien is meghalt, Párizsba ment, és az École de Chirurgie (sebész iskola) hallgatója lett. Az orvosi diploma megszerzése után rendelőt nyitott, és praktizálni kezdett. 1775-ben megnősült; négy év múlva fiuk született.

Az orvosi praxis azonban nem jövedelmezett eléggé, ezért 1780-ban örömmel fogadta el a felkérést és Louis Philippe Joseph d’Orléans háziorvosa lett, aki támogatta kutatásait is. Jean D’Arcet kémia professzor laboratóriumában 1791-ben[6] kidolgozta az úgynevezett a Leblanc-féle szódagyártást. Ehhez kősóból állított elő lúgot. Találmánya alapján sikerült a vegyészeknek marónátront (nátrium-hidroxid) készíteniük; ez volt az előszoba a szappan ipari méretű előállításához.

Korszakalkotó szabadalma akár gazdaggá is tehette volna, de közbeszólt a francia forradalom. Pártfogóját lefejezték, szabadalma közkincs lett, a szódagyárat államosították. Leblanc teljesen elszegényedett, és 1806. január 16-án főbe lőtte magát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Леблан Никола, 2015. szeptember 28.
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Déry Attila: Építészettörténet XIX. Építészeti üveg

Források[szerkesztés]