Nagy Zoltán (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagy Zoltán
Élete
Született 1884. május 15.
Érmihályfalva
Elhunyt 1945. július 4. (61 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Nagy Zoltán (Érmihályfalva, 1884. május 15.Budapest, 1945. július 4.) költő, író, kritikus, ügyvéd. A Nyugat első nemzedékének tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Debrecenben és Párizsban jogot tanult. 1907-től Budapesten ügyvéd volt. 1911-től 10 éven át Debrecenben volt ügyvéd. Bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, lakásán gyilkosság áldozata lett.

Költészete[szerkesztés]

Költészete a francia szimbolizmus vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett művészetté teljesedett. Ma is érvényes portrékat rajzolt költőtársairól, mint például: Tóth Árpádról. Költészetének fő motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt.

1909-ben haladó politikusnak számít, ám költészete továbbra is politikamentes. Költészetében nincsenek életrajzi vonatkozások, vallomásai nem szólnak sem szerelméről, sem házasságáról. 1923-ban megjelent Elégiák című verseskötete, amellyel eléri pályájának csúcsát. Zsidó származású költő, de a vallásos emlékképek, melyek Ady Endrét a protestáns, Babits Mihályt a katolikus, Füst Milánt a zsidó múlthoz kötik, távol állnak a költő világától. Egyedül a fasizmus időszakában jelenik meg költészetében a Zsidócsillag, mint szimbólum: az értelmetlen és érthetetlen üldözöttség kényszerű jelvénye: ,,A csillagom, a csillagom / Halovány, gyűrött, sárga, / Ezentúl együtt bujdosunk / Esőbe, hóba, sárba’’. A szimbolista áttételes kifejezésmódot követve a fasizmust csupán érzelmekkel, gondolatokkal határolja körül. Ám hiába jutott túl épségben életének ezen a korszakán, nem sokkal ezután meggyilkolták a saját lakásán.

Művei[szerkesztés]

  • Hónapos szobákból; Athenaeum, Bp., 1907
  • Csend! Aranymadár! Versek; Nyugat, Bp., 1913
  • Die Legende vom lachenden Mann; németre ford. Stefan J. Klein; Wöhrle, Konstanz, 1922
  • Elégiák; Genius, Bp., 1923
  • Álmomban zene. Költemények. 1924-1944; Hungária, Bp., 1947
  • Ének a magasban. Összegyűjtött versek. 1907-1944; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Végh György, bev. Kardos Pál; Magvető, Bp., 1962

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]