Nagy Korál zsinagóga (Riga)
| Nagy Korál zsinagóga | |
 | |
| Település | Riga |
| Ország |  Lettország |
| Vallás | zsidó vallás |
| Építési adatok | |
| Stílus | neoreneszánsz |
| Építés befejezése | 1868 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy Korál zsinagóga
Pozíció Lettország térképén
| |
 é. sz. 56° 56′ 33″, k. h. 24° 07′ 35″56.942400°N 24.126300°EKoordináták: é. sz. 56° 56′ 33″, k. h. 24° 07′ 35″56.942400°N 24.126300°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Korál zsinagóga témájú médiaállományokat. | |
_02.jpg)
.jpg)
A Nagy Korál zsinagóga (lettül: Rīgas Horālā sinagoga, héberül: בית הכנסת כורל של ריגה) Riga legnagyobb zsinagógája volt, amíg 1941. július 4-én le nem égett.
A zsinagógát 1868-ban Paul von Hardenack építész tervezte, az építését 1871-ben fejezték be.[1] Az épületen több építészeti stílus megjelent, azonban a neoreneszánsz volt a legmeghatározóbb. A zsinagóga városszerte híres volt kántorairól és kórusáról.
A zsinagógát 1941. július 4-én felgyújtották, miután Riga náci megszállás alá került. Egyes jelentések szerint 20 zsidót az alagsorba zárták. Bernhard Press történész szerint az áldozatok egy része litván zsidó volt, akik ott kaptak menedéket.[2] Gertrude Schneider szerint az áldozatok többnyire nők és gyermekek voltak.[3] Frida Michelson, aki a zsinagóga felgyújtásakor kényszermunkásként dolgozott Jelgava közelében, arról számolt be, hogy egy barátja (aki mástól hallotta) elmondta neki, hogy a Nagy Korál zsinagóga termei és hátsó udvara tele volt litvániai menekültekkel. A Pērkonkrusts szélsőjobboldali mozgalom tagjai és mások körülvették az épületet, csapdába ejtették az ott tartózkodó embereket és rájuk gyújtották a zsinagógát.[4] Andrew Ezergailis történész nem tartja hihetőnek, hogy a zsidókat bezárták volna a Nagy Korál zsinagógába, mielőtt felgyújtották volna. Azt azonban elismeri, hogy a zsinagógában 300 litván menekült lehetett a tűz meggyújtása előtt, illetve valószínűsíti, hogy a zsinagóga felgyújtása előtt már megölték őket.
A zsinagóga megsemmisítését a németek filmre vették, majd később egy Wehrmacht híradó részévé vált, a következő elbeszéléssel: "A rigai zsinagóga, amelyet a GPU komisszárjai megkíméltek rombolási munkájuk során, néhány órával később lángokba borult."[2]
A háború után a kiégett zsinagóga maradványait a szovjet hatóságok eltakarították, és a területet nyilvános térré alakították. Az első Dávid-csillaggal megjelölt emlékkövet csak 1988-ban helyezték el a helyszínen. Miután Lettország elnyerte függetlenségét, 1993-ban Sergejs Rižs lett építész tervei alapján az egykori zsinagóga helyén kialakítottak egy emlékhelyet, amelyhez felhasználták az eredeti épület alapját.[5] 2007-ben emlékművet állítottak Jānis Lipkének és másoknak, akik zsidókat mentettek a holokauszt idején. Az emlékmű mindazoké, akik több mint 400 zsidót segítettek megmenteni a biztos haláltól.[6] Lettország szinte teljes zsidó lakosságát – mintegy 73 000 embert – meggyilkolták a náci uralom első hat hónapjában.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Līva Dreimane: Sinagogu Celtniecība Latvijā (latvian nyelven). University of Latvia, 2013
- ↑ a b Press, The Murder of the Jews in Latvia, at page 46
- ↑ Schneider, Journey into Terror, at page 2
- ↑ Michelson, Frida, I Survived Rumbuli, page 61.
- ↑ Riga, 25 Gogola Street : Holocaust Memorial Places in Latvia. memorialplaces.lu.lv. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Di greij hor šul - Lielā horālā sinagoga (latvian nyelven). citariga.lv. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Great Choral Synagogue (Riga) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
