Ugrás a tartalomhoz

NIR 1 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
NIR 1 sorozat
A sorozat tagjai hajlamosak voltak a túlmelegedésre. A képen az 1-es pályaszámú mozdony vezetője a vészhelyzeti vízkészletből utántölti a hűtőt
A sorozat tagjai hajlamosak voltak a túlmelegedésre. A képen az 1-es pályaszámú mozdony vezetője a vészhelyzeti vízkészletből utántölti a hűtőt
Pályaszám
NIR 1–3
Általános adatok
GyártóEnglish Electric (a Vulcan Foundryben)
Gyártásban1969.
Szolgálatba állás1969. július 31–október 4.
Átépítés
ÁtépítőBeaver Power Ltd.
Éve2005–2006
Darabszám3 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésC
Nyomtávolság1435 mm (eredetileg)
1676 mm (átépítés)
Hajtókerék-átmérő1067 mm
Teljesítmény
Névleges620 hp (460 kW) (eredeti)
750 hp (560 kW) (átépítés)
Engedélyezett legnagyobb sebesség47 km/h
Szolgálati tömeg42,5 t
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaDorman 12QTV (eredetileg)
Rolls-Royce CV12 (átépítés)
A Wikimédia Commons tartalmaz NIR 1 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A NIR 1 sorozat (korábban NIR DH sorozat) háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, melyet az English Electric gyártott 1969-ben a Northern Ireland Railways számára, összesen 3 példányban. A mozdonyok a motor gyakori túlmelegedése miatt megbízhatatlannak bizonyultak, az NIR az 1980-as évek második felében kivonta azokat a szolgálatból.

Használatuk

[szerkesztés]

A Northern Ireland Railways szolgálatában

[szerkesztés]

A Northern Ireland Railways DH sorozata három darab dízel-hidraulikus tolatómozdonyból állt, melyek az 1, a 2 és a 3 pályaszámokat kapták. Ezeket az English Electric Company gyártotta a Newton-le-Willows-i Vulcan Foundry üzemében 1969-ben. A mozdonyok az English Electric nyilvántartásában a 3954–3956, míg a Vulcan Foundry listájában a D1266–D1268 gyári számokon szerepelnek. A mozdonyok C tengelyelrendezésűek, 620 lóerő (460 kW) névleges teljesítményű Dorman „12QTV” motorokkal szerelték azokat, melyhez egy EE Twin Disc-nyomatékváltót és egy Wiseman-véghajtást csatlakoztattak. Tömegük 42,5 tonna (41,83 angol tonna; 46,85 amerikai tonna), legnagyobb megengedett sebességük 29 mérföld per óra (47 km/h). A mozdonyokra gyakran csak a „DH” előtaggal hivatkoztak.

A mozdonyok az English Electric szabványos „Stephenson” sorozatába tartoztak, és elsősorban tolatási, rövidebb oda-vissza teherszállítási és gépészeti feladatok ellátására szerezték be azokat. Az 1-es pályaszámú mozdony 1969. július 31-én állt először szolgálatba, ezt szeptember 27-én követte a 2-es, majd október 4-én a 3-as.[1] A mozdonyok nem bizonyultak megbízhatónak, mivel a motor üzem közben rendszeresen túlmelegedett.

Szolgálatból kivonás és a kezdeti kísérletek a megőrzésre

[szerkesztés]

Az 1980-as évek második felében mindhárom mozdonyt letétbe helyezték, az elsőt 1986-ban, a másik kettőt pedig 1989 májusában. Az Irish Traction Group 1989 augusztusában megkereste a Northern Ireland Railwayst abban a reményben, hogy 1989 szeptemberében búcsújáratot indítanak a 2-essel, azonban a terv meghiúsult, miután 1989. szeptember 9-én, egy nappal a tervezett búcsújárat előtt a mozdony motorja katasztrofális meghibásodást szenvedett,[1] annak ellenére, hogy a NIR a York Road-i műhelyében felújította azt. A 2-es és a 3-as számú mozdonyok a Larne kikötőben kerültek tartós tárolásba, ahol azokból 1991-ben a dízelmotort, a nyomatékváltót és a véghajtást is eltávolították.

Az eredeti tervek szerint a mozdonyokat Lisburnben, Belfast Centralban és Londonderryben állították volna ki az észak-írországi vasutas közlekedés 150. évfordulója alkalmából. 1989 közepén az 1-es pályaszámú mozdony motorját, nyomatékváltóját és véghajtását eltávolították a NIR York Road-i üzemében, majd átfestették NIR-vörösre, és a lisburni karbantartótelepére szállították, ahol azonban nem tudtak neki fedett helyet biztosítani.

Későbbi kísérletek a megőrzésre

[szerkesztés]

1994 szeptemberében az Irish Traction Group mind a három mozdonyt megvásárolta a Northern Ireland Railwaystől, majd délre, a Carrick-on-Suir-i karbantartótelepére szállította azokat. Annak ellenére, hogy a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyokat 1994. szeptember 11-én az 1-es mellé, Lisburnbe szállították, azonban az Iarnród Éireann-nal a mozdonyok Lisburnből Carrick-on-Suirba történő szállításával kapcsolatos papírmunkával kapcsolatos problémák miatt a mozdonyokat csak 1995. január 7-én szállították át a dublini Inchicore Worksbe, ahol aztán egy hetet töltöttek Dublin Heustonban a fűtőház előtt. A mozdonyokat végül január 14-én szállították át Carrick-on-Suirba.

Amikor vasúton Carrick-on-Suirba szállították a mozdonyokat, azok alkották az utolsó feljegyzett fékezetlen vonatot Írországban, és „gépészeti különvonatnak” számítottak. Carrick-on-Suirban szintén a szabad ég alatt tárolták a mozdonyokat, így tíz év alatt többször is vandalizálták azokat.

Ez idő alatt világossá vált, hogy az Irish Traction Group az egyik mozdonyt sem tudja üzemkész állapotba hozni. A legnagyobb költséget a motor, a nyomatékváltó és a véghajtás pótlása jelentette volna, ezen alkatrészek ára 70 000 font sterling körül mozgott. Több gépészeti vállalat is érdeklődött a mozdonyok megvásárlásával kapcsolatban, azonban a költséges alkatrészek hiánya miatt végül ezek a megkeresések nem vezettek sehova.

Visszatérés a szolgálatba

[szerkesztés]

2005-ben a Beaver Power Ltd. megkereste az Irish Traction Groupot a három mozdony megvásárlásával kapcsolatban, hogy azokat Srí Lankán újra üzembe állítsa. Hosszas mérlegelés után az Irish Traction Group eladta a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyt a Beavernek, és Merthyr Tydfilbe szállította őket nagyjavítás és nyomtávváltás céljából, hogy azok a Srí Lanka-i 1676 milliméteres széles nyomtávú síneken közlekedhessenek.[1] A mozdonyok Rolls-Royce CV12 típusú, 750 lóerő (560 kW) névleges teljesítményű dízelmotorokat és Twin Disc 13800 MS230 típusú nyomatékváltókat kaptak, illetve újrafestették azokat. Az 1-es pályaszámú mozdonyt is Merthyr Tydfilbe szállították, ahol a másik kettő gépnek szolgált alkatrészdonorként. Ekkor az 1-es még az Irish Traction Group tulajdonában állt és csak öt évvel később kínálták eladásra. 2006 májusában a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyt átszállították Srí Lankára, ahol a Holcim puttalami cementgyárában dolgoztak.

2010. november 28-án az Irish Traction Group az 1-es pályaszámú gép megfosztott maradványait is eladta a Beavernek. A mozdonyból 1989-ben kiszerelték a motorját, a nyomatékváltóját és véghajtását, majd a másik kettő mozdony felújítása során további alkatrészeitől is megfosztották. A tervek szerint a mozdonyt ipari feladatok elvégzésének céljából fel fogják újítani.[1]

2010-re a 3-as pályaszámú mozdonyt Srí Lankában is letétbe helyezték, alkatrészeitől erősen megfosztott állapotban. A mozdony a fehér Holcim-festést viselte, azonban a 2-es pályaszámú gépet átfestették kék-fehérre és ekkor még mindig szolgálatban állt. A 2-es a „Shakhti”, míg a 3-as a „Prince Vijaya” becenevet kapta, melyet a vezetőfülke oldalára szerelt névtáblával jeleztek. A 2-es pályaszámú mozdonyt később ismét átfestették, azóta sárga sávval ellátott piros-fehér festést visel.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a NIR 1 Class című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d 1 (angol nyelven). Irish Traction Group. [2008. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)