Mozart: Zongoraverseny No. 26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart No. 26. D-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 537 szám alatt szerepel, és a „Koronázás I.” melléknevet viseli.

II. Lipót császár
Mozart 1790-ben

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart a művet 1788. február 24-én fejezte be. A darab a Koronázás I. melléknevet onnan kapta, hogy Mozart II. Lipót,(magyar király), német-római császárrá koronázásakor, az ünnepségeken, 1790. szeptember 30-án, Frankfurt am Mainban , a No. 19., K. 459 (Koronázás II.) zongoraversennyel együtt eljátszotta. A mű premierje azonban a drezdai udvarnál volt 1789. áprilisában volt.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tételei:

  1. Allegro
  2. Larghetto
  3. Allegretto

A mű keletkezésekor Mozart színpadi és kamarazenéje már szédítő magaslatokra érkezett, három szimfonikus hattyúdalát, az Esz-dúr, g-moll és a C-dúr szimfóniát is 1788-ban írta. A koronázási zongoraverseny mégsem ezekkel a művekkel tart rokonságot, hanem az 1784-86 években írt zongoraversenyekkel. Talán csak a zongoraszerűség mutatkozik meg határozottabb mértékben ebben a versenyműben. A mű legelső témáját mindjárt ebben a szellemben írta a zeneszerző.

Az első tétel kidolgozása során Mozart példáját adja mindannak, amit a zongora ebben a műfajban elért, s maximumát annak amit a korabeli zongoratechnika nevében megkövetelhetett az előadótól.

A lassú tétel egyedülálló a maga nemében: kristályos nyugalmával, nemességével, olyan mint egy mozdulatlan, tiszta vizű tó.

A záró rondó téma kifejezetten zongorára termett, kidolgozásába gondos művészi munkát fektetett a szerző, amely nemcsak a koronázás ünnepi aktusához, de a maga érett korszakának színvonalához is méltó lehetett.

Érdekesség, hogy a mű kéziratában a második és harmadik tételnél Mozart nem ad meg tempójelzést, az más kéztől származó kiegészítésként látható.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Wolfgang Amadeus Mozart, Piano Concertos Nos. 23-27 in Full Score New York: Dover Publications, 1978). ISBN 0-486-23600-5. a 19 századi Breitkopf & Härtel Mozart teljes kiadás reprintje
  • Hutchings, A. 1997. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
  • RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544